Meglepő felfedezés: négy szeme volt az őseinknek
Az őstengereket évmilliárdokig az egysejtűek és egyszerű többsejtűek uralták, majd az ún. kambriumi robbanás időszakában, 530 millió évvel ezelőtt földtörténeti mércével „pillanatok” alatt megjelentek az állatok sokszínűvé vált az élet. Megjelentek a különböző puhatestűek, ízeltlábúak és a gerinchúrosok, gerincesek is, azaz az összes mai hal, kétéltű, hüllő, madár és emlős, tehát az ember ősei is. Egy friss tanulmány a korai gerinceseket illetően állt elő érdekes felfedezéssel: négy szemük lehetett.
A Bristoli Egyetem kutatói által a Nature-ben publikált anyagban kifejtik, hogy a kora kambriumi fosszíliákban igen gazdag kínai Kunming régióban talált leleteken – két, egyaránt 518 millió évesre becsült korai gerinces faj maradványai – a fejen négy sötét pontocskát találtak, a két oldalsót eredetileg is szemekként azonosították, ám az elöl-felül elhelyezkedő pöttyöcskéket orrnyílásoknak vélték.
Utóbbi feltételezés ugyanakkor sok tudóst zavart, hiszen amúgy minden más korai gerincesnél csak egyetlen orrnyílást találtak. A bristoli kutatók elektronmikroszkóppal vizsgálták meg a kínai fosszíliákat, ennek során pedig melanoszómákat találtak a pöttyökben. Ezek a festéktermelő sejtek részei, ami az jelenti, hogy a rejtélyes foltocskákban melanin volt, márpedig ez az anyag adja a bőr színét, a szem színét, ez nyeli el a képalkotáshoz is szükséges fényt. A következtetés: ezek is szemek lehettek.
„Voltak szemeik, de nem egészen úgy, mint nekünk. Nekik négy volt. Lenyűgöző belegondolni, hogy az őseink félmilliárd évvel ezelőtt az óceánban úszkálva négy szemmel figyelték a világot. Valószínűleg sokkal szélesebb volt a látómezejük. Volt két nagy szemük a fejük két oldalán, valamint két kicsi felül is” – magyarázta a tanulmány egyik társszerzője, Jakob Vinther.
A négy szemet egyébként az életmód indokolhatta: a korai gerincesek a tengerfenéken iszapfúró, hulladékfogyasztó életet tengettek, a tápláléklánc alján elhelyezkedve más állatok prédái voltak, a környezet nagyobb részének figyelemmel tartása, a ragadozók időben való észlelése tehát a túlélést segítette.
A kutatók szerint így nézhetett ki a négyszemű ősgerinces (Kép: Xiangtong Lei, Sihang Zhang)
A fej teteji szempár idővel elveszíthette eredeti funkcióját, ám nem tűnt el nyomtalanul: valószínű, hogy az alakult át a ma az agy mélyén található tobozmiriggyé – ez a szervünk termeli a melatonin hormont, amely az alvási ciklust szabályozza. Érdekesség, hogy egyes keleti kultúrákban a tobozmirigyet „a harmadik szemnek” tekintik.
Forrás:
Nature, New Atlas
Kép(ek) forrása:
Nyitókép: Illuasztráció - Getty Images/Malte Mueller
Írd be a keresett kifejezést