Rendkívül alattomos a gyilkos galóca: a mérgező gomba elfogyasztásába bele lehet halni, és sajnos könnyű összetéveszteni az emberi fogyasztásra alkalmas fajtákkal. Becslések szerint világszerte a gombamérgezések több mint 90 százalékáért ez a faj felel, és ha valaki evett belőle, már nemigen tehet semmit, ugyanis nincs rá ellenszer – legalábbis eddig nem volt.
Kínai kutatók azonban a közelmúltban alapos vizsgálatoknak vetették alá a gyilkos galócákat, hogy potenciális ellenméreg után kutassanak. A vizsgálatok során elsősorban a gomba fő méreganyagára, az alfa-amanitinre koncentráltak, melyről a tudósok a mai napig nem tudják, pontosan hogyan is okoz károkat az emberi szervezetben.
A kínai kutatók egy viszonylag új, génszerkesztő technológia segítségével is piszkálgatták a toxint, melynek révén felfedeztek egy, az alfa-amanitinben megtalálható kulcsproteint, az STT3B-t. A vizsgálatokat innentől kezdve arra hegyezték ki, hogy keressenek a meglévő orvosságok között olyat, ami kapcsolatba léphet a proteinnel.
Így leltek rá egy, a diagnosztikai vizsgálatok során használt festékanyagra, az indocianid-zöldre (ICG). Ezt a szert kipróbálták kísérleti egereken is: a gyilkos galóca mérgének kitett védtelen egerek kevesebb mint negyede élt túl 30 napnál többet, míg az ICG-vel felvértezett rágcsálóknál ez az arány 50 százalék volt, ami jelentősen jobbnak mondható.
Következő lépésként a potenciális ellenszert több vizsgálatnak is alávetik, de tekintettel arra, hogy az ICG egy már ismert és a gyógyászatban használt anyag, a tesztelés gyorsabb és biztonságosabb lehet, mint más gyógyszereknél.