Eljutottál már ide, vagy még józan gamerként játszol?

Megosztó, de abszolút komolyan gondolt állítás következik: a számítógép legfontosabb részei a perifériák. Teljesen mindegy, hogy mi dolgozik a laptop vagy az asztali gép mélyén, ha kényelmetlen gépelni a billentyűzeten, nem áll kézre az egér vagy fáj az ember feje a monitortól, annyira vacak a képe. Mégis a három egységből igazán nagy választék jellemzően csak monitorokból volt.

A későbbi években is mindig volt valamelyik gyártónál egy-két modell, amit a testre szabható élményre vágyók megvehettek, de teljesen saját dizájn senkinek sem járt.

Ez szűnt meg mára az olcsó prototípusgyártásnak köszönhetően. A 2020-as évek legkomolyabb lopakodó trendje a teljesen testre szabott, csak a tulajdonosuk által használható perifériák megjelenése.

Mi kell egy billentyűzethez?

A körülmények szerencsés összjátékára volt szükség, hogy a mostani őrületes választék megjelenjen. Az első lépcsőt a mechanikus billentyűzetek népszerűségének szárnyalása okozta. A mechanikus kapcsoló régi technológia, az ilyen perifériák szent grálja, az IBM Model M pedig közel negyven éves. Viszont ezek egyrészt rendkívül strapabíró eszközök, másrészt kattanós hangos visszajelzést adnak arról, hogy leütöttünk egy billentyűt, szóval a használatuk nem csak tapintási hanem audiovizuális élmény is.

Fotó: Blake Patterson, Creative Commons BY

Először csak a régi Model M-ek ára ugrott meg, de hamarosan megjelentek az új mechanikus billentyűzetek is. Velük együtt pedig az új kapcsolók. Az egyes kapcsolókat a kinézetük mellett, amit többnyire úgyse látunk, a felépítésük és a mechanikai tulajdonságaik is megkülönböztetik. Az egyiket könnyebb benyomni, a másik valamivel halkabb, esetleg hosszabb vagy rövidebb a rugó útja. Jelenleg ott tartunk, hogy a billentyűzetépítőket kiszolgáló Keygem boltban nyolc oldalnyi különböző kapcsoló van, amelyeket tízesével lehet megvenni és egy csomag ára a 4 és a 10 dollár között váltakozik. Ó igen, és nem árt, ha az ember szépen és pontosan forraszt, illetve néha jól jön a hozzáférés egy 3D-nyomtatóhoz is.

Fotó: Shinji, Creative Commons BY

Kosaras ujjak előnyben

Csak az első lépés, hogy egy billentyűzetben tetszőlegesen cserélgethetünk kapcsolókat. Persze nem mindegy az sem, hogy egy puhább Space-hez társíthatunk keményebb betűket vagy fordítva, hiszen ezek is a gépelés kényelmét növelik. Arra is van lehetőség azonban, hogy ne a hagyományos, sorokba rendezett, táblás csokira emlékeztető billentyűzetet alkossák újra.

A lehetőséget az egyedi nyomtatott áramköri (NYÁK) lapok relatív olcsósága tette lehetővé. Már egy tízes szériában is csak maroknyi dollárba kerül az áramköri lap maratása, és nem drágít rajta sokat, ha további alkatrészek beültetését is kéri a megrendelő. Drága ipari folyamatból hobbisták által is megfizethető termékké vált a NYÁK-lapok tervezése.

A Microsoft ergonomikus billentyűzete unalmas kispolgári tárgynak tűnik egy földtől kicsit is elrugaszkodottabb mai egyedi darabhoz képest. Lehet beléjük építve szimpla vagy dupla hanyattegér, hangerőszabályzó tekerentyű, állhat az ábécénél alig több betűből és egy sor módosító billentyűből. A dizájnokat pedig szabadon választott kapcsolókkal és billentyűsapkákkal is fel lehet dobni. Senki ne lepődjön meg, amikor különböző szögekben megdöntött, két-három, kábellel összekötött billentyűzet darabból álló hardvereket lát, amikor rákeres a témára.

Fotó: Catalyst Open Source, Creative Commons BY-SA

Emlékszik a kezem

Nem az otthonosság az első érzés, ami az embert átjárja, amikor elkezdi beleolvasni magát a témába. Az izommemóriánk nagyon erős, még ha ennek nem is feltétlenül vagyunk tudatában a mindennapokban. Elég csak beülni egy idegen billentyűzet elé – például amin lapos enter van magas enter helyett – hogy elkezdjen zavarni az idegenség. Ugyanezen a tudáson alapul például az autóvezetés, hiszen nem kell keresgélnünk az indexet kapcsoló kart, vagy a “köszi!” jelzésre is használt elakadásjelzőt. Ott van, ahová odanyúlunk, hogy használjuk. Mindez addig igaz természetesen, amíg egy másik kocsiba át nem ülünk.

A két-háromkezes billentyűzetek esetében nem is kérdés, hogy némi átszokásra van szükség. A tapasztalat azt mondja, hogy egy más alakú entert, máshol lévő í betűt vagy felcserélt y-t és z-t az ember pár nap alatt meg tud szokni. Más a helyzet, ha a teljes kiosztás változik, hiszen ilyenkor a speciális karakterek, írásjelek is elköltözhetnek. De a kéztartás még mindig ugyanolyan. Viszont, ha a csuklóink által bezárt szög, a billentyűk orientációja is módosul, akkor ott az ember részben újratanulja a gépelést.

Fotó: Evgenii Vilkov

Hol kezdődik a lejtő?

A perifériaépítős hobbi nem feltétlenül olcsó vagy egyszerű. Ugyanakkor nem a nulláról kell elkezdeni az építkezést. Aki bele akar fogni, annak nem egy elektronikai tervezőprogram kezelését kell megtanulnia. (Bár erre is van lehetőség!) Hanem kiválaszthat egy népszerűbb dizájnt. Az Etsy amerikai kézműves portáltól a billentyűs szakboltokon át a billentyűzettel eldicsekvős közösségi blogokig keresgélhet megvásárolható NYÁK-lapokat. Ugyanezeken a helyeken természetesen kész darabokat is lehet vásárolni, de ez természetesen a probléma lecsalása és nem rendelkezik sportértékkel.

Mint az igazán bolond hobbik általában, a periféria építés is társas tevékenység. A gyakorlóinak egy részében megvan az igény arra, hogy megmutassa, hogyan más a saját alkotása a többitől. Azoknak pedig, akik mégse egy hosszú idő alatt összeépíthető billentyűzettel kezdenék a kísérletezést, nagyon ajánljuk a hanyattegér építést. A piacon úgyis csak hagyományos egerek vannak többnyire, a Ploopy nevű dizájnhoz szükséges alkatrészeket pedig egyszerűen és viszonylag olcsón be lehet szerezni.

Fotó: Damien Pollet, Creative Commons BY-SA