Itt a forgatókönyv a Földbe csapódó aszteroidára
Képzeljünk el egy forgatókönyvet, amelyben a tudósok felfedeznek egy hatalmas aszteroidát, amelynek 72%-os esélye van rá, hogy 14 éven belül eltalálja a Földet. Olyan űrszikláról van szó, amely nemcsak egy várost, hanem egész régiókat, országokat pusztíthat el.
Egy ilyen felvetést, szituációt elemeztek ki nemrég aszteroida-szakértők, a NASA tudósai, vészhelyzet-kezelési tisztviselők és nemzetközi partnereik nemrégiben, a cél az volt, hogy javítsák a Föld aszteroidafenyegetésekkel szembeni válaszképességét.
“Jelenleg nem ismerünk olyan jelentős méretű aszteroidát, amely a következő száz évben eltalálhatja a Földet. De azt is tudjuk, hogy nem ismerjük az összes olyan nagy aszteroidát, amely képes hatalmas pusztítást okozni”
– mondta Terik Daly, a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium (APL) bolygóvédelmi intézetének vezetője.
A szakemberek becslése szerint mintegy 25 ezer ilyen „földközeli objektum” létezik, amelyek átmérője eléri a 140 métert vagy annál nagyobb, de a szimuláció előkészítő anyagai szerint eddig csak körülbelül 43%-ukat találták meg.
A fiktív aszteroida mérete 60 métertől akár 800 méterig is terjedhetne. Még egy kisebb méretű aszteroida is komoly veszély lehet, attól függően, hol csapódik a Földbe. Míg egy 60 méteres, az óceán közepén becsapódó aszteroida nem jelentene igazi problémát, ugyanaz egy nagyváros közelében landolva komoly pusztítást végezne.
Mivel a teleszkópok egy ilyen aszteroidát csak egyszerű fényponként látják az űrben, nem lehet pontosan meghatározni a paramétereit, és ezért nem lehet pontosan megjósolni, milyen következményekkel járna, ha a Földbe csapódna, valamint azt, hogyan lehetne megakadályozni a becsapódását. Nyilván amikor közelebb ér hozzánk, már számos dolog kiderülne, de akkor már talán késő lenne a tervezéshez.
A szimulációból kiderült ugyanis, hogy a tudósok az észleléstől számolva több mint hat hónapig nem tudnának pontos adatokkal szolgálni fenyegetésről, sőt, csak ezután lehetne kiszámítani a pontos pályáját is és a becsadás helyét.
A gyakorlat résztvevői három lehetőséget vitattak meg:
- egyszerűen várni, és semmit sem tenni, amíg újabb teleszkópos megfigyelések nem érkeznek;
- elindítani egy űrmissziót, hogy egy űrszonda repüljön el az aszteroida mellett, hogy több információt szerezzen;
- vagy elindítani egy drágább űrszonda-építési projektet, amelynek “terméke” képes lenne akár az aszteroida pályáját is módosítani.
A mostani szimuláción nem gyorsították fel az eseményeket, így a résztvevőknek bőven volt idejük megvitatni, hogyan kommunikálják a dolgot a lakosság felé. Továbbá kiszámolták, hogy a finanszírozás és egyéb gyakorlati szempontok hogyan befolyásolhatják a döntéshozatali folyamatokat.
A korábbi megbeszéléseken a műszaki szakértők hajlamosak voltak azt feltételezni, hogy egy ilyen példátlan helyzetben a finanszírozás nem jelentene problémát, de a valóság az, hogy a költségek nagyon is kétséges tényezőt jelentenek.
Mi az aszteroida?
Egy kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, 1 méterestől akár 1000 kilométeres átmérőig terjedő, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, amely nem rendelkezik atmoszférával, és egy csillag körül kering. Néhányuk saját holddal is rendelkezik.
Naprendszerünkben a kisbolygók többsége a kisbolygóövben található; ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között, illetve a Kuiper-övben, azaz a Pluto környékén helyezkednek el. A nagyobb ismert kisbolygók közé tartozik többek között a Vesta, a Juno, a Pallas és az Eros.
A fő kisbolygóövben megtalálhatóak olyan, úgynevezett földsúroló kisbolygók, amelyek 1 kilométernél nagyobbak, és Nap körüli keringésük során keresztezik a Föld pályáját. Ezzel a mérettel már veszélyt jelenthetnek egy, a Földdel való potenciális ütközés során.
A NASA jelentése szerint ördögi körről van szó, ugyanis „sok érintett azt nyilatkozta, szeretnének, minél hamarabb minél több információt az aszteroidáról, de szkepticizmusukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a finanszírozás elérhető lenne az információk megszerzéséhez anélkül, hogy pontosabb ismeretek lennének a kockázatról”.
Egy űrszonda elkészítése, a megfelelő indítási ablak megtalálása, és az eszköz űrbeli útja azonban a szimulációban is egy évtizednyi idő, azaz okkal lehet aggódni. 14 év előzetes értesítés viszont már bőségesen elegendőnek mutatkozott a szakemberek számára, hogy kidolgozzák stratégiájukat a becsapódásig.
Forrás:
npr.org, Wikipédia
Kép(ek) forrása:
Getty Images
Írd be a keresett kifejezést