Ennyi a legenda ára: 3,3 millió a kijelző nélküli Leica

A német Leica indította el a valódi, hordozható fényképezőgépek történelmi korszakát, amikor Oskar Barnack 1925-ben kifejlesztette a 35 mm-es kisfilmes fényképezőgépet a cég számára. Ez a filmformátum azóta amolyan iparági szabvány lett, a cég pedig büszkén és bátran nyúlhat vissza a 20. század örökségéhez.

Így megtehetik, hogy a digitális korban, ami a mindent betöltő képernyőkről szól, piacra dobnak egy olyan prémium kompakt gépet, amelynek nincs kijelzője. Se kicsi, se nagy, se fekete-fehér, se színes. A Leica M11-D hátlapján egy ISO-értéket állító tárcsa található. 

Persze maga a gép digitális, nem filmes. Az M11-D 60, 36 és 18 megapixel felbontású képeket készít, és a 3 gigabyte méretű cache segítségével képes másodpercenként 5 képből álló sorozatokat lőni, méghozzá a legnagyobb, 60 megapixeles felbontásban.

Minőség kijelző nélkül

A minőségben tehát nincs kompromisszum, a BSI CMOS érzékelő is természetesen full-frame méretű, vagyis a klasszikus 35 mm-es film digitális utóda. A kézre álló, 540 gramm tömegű, külsőre visszafogott gép lényege ugyanaz, mint a 20. század fotóriporterei által használt kisebb gépeknek: észrevétlenül, tökéletesen rögzíti a pillanatot. 

Mivel az M sorozat tagjáról van szó, a váz a Leica bármelyik M fix fókuszú lencséjével kompatibilis, amelyeket a cég 1954 óta piacra dobott. Az ISO-érték pedig 64-től egészen 50 000-ig állítható, így a kevés fény sem akadály, ha adott a megörökítésre méltó téma.

Igazán analóg úgy lenne az élmény, ha nem lenne digitális, azonnali kapcsolat a kamera felé, de azért a Leica fejlesztői érzik a 21. század igényeit is. Bluetooth-kapcsolaton vezeték nélkül, vagy USB-C kábellel vezetékesen gyorsan megjeleníthetők és/vagy feltölthetők az elkészült fotók. Az analóg kor előtt tisztelgő gépért 9395 dollárt, vagyis nagyjából 3,3 millió forintot kérnek a külföldi webshopokban.