1,5 hektáros a világ legnagyobb hangszere

Ha hatalmas hangszerekre gondol az ember, a legtöbbeknek a bazilikákban, székesegyházakban található orgonák jutnak eszükbe, olykor szinte végeláthatatlanul sok síppal. Mind közül a legnagyobbat azonban egy olyan helyen találjuk, melynek jelentős részét nem is ember építette.

A világ legnagyobb hangszere ugyanis egy cseppkőbarlangrendszer, mégpedig az amerikai Luray Caverns. Területe 1,5 hektár, és 1878. augusztus 13-án fedezte fel egy bádogos, Andrew Campbell és unokaöccse a virginiai természeti csodát.

A 300-500 millió éves sztalaktitot és sztalagmitok (függő- és állócsepkövek) világa igen hamar, már az 1880-as években felkeltette az emberek érdeklődését azzal, hogy a barlangban igen jó az akusztika. Koncerteket tartottak a föld alatt, de ennél is izgalmasabb volt, hogy azzal nyűgözték le a túravezetők az embereket, hogy óvatosan megkoppintották a cseppköveket, melyek más és más hangon szólaltak meg.

1954-ben Leland Sprinkle a fiával ment el ide túrázni. A matematikus és elektronikai mérnök szintén részesült a demonstrációban, de ő továbbgondolta az egészet: kitalálta, hogy egy bazi nagy orgonát kellene a barlangból és cseppköveiből csinálni. Ehhez szüksége volt egy hagyományos orgonára a billentyűsorral, illetve olyan kalapácsokra, melyek megütik a tökéletes hangzás érdekében megcsiszolt cseppköveket.

Mondhatták volna, hogy ötlete súlyosan természetkárosító, hiszen több száz éves képződményeknek akart nekiesni durva szerszámokkal, de nem tették. Ötletéből három év alatt lett valóság: 37 sztalaktitot használt fel orgonasípokként, ezek közül kettőt pedig egyáltalán nem is piszkált, mert úgy hangzottak tökéletesen, ahogy voltak.

A hangszer ma is üzemel, játszani rajta pedig kihívást jelent, ugyanis a billentyűk lenyomásától a hang kiadásáig egy másodperc is eltelik, a messzebb található “sípok” hangját pedig még később hallhatja meg az előadó. Nem is játszik rajta nagyon senki, helyette automatizálták a rendszert, így egy gép zenél folyamatosan a látogatóknak.