Formabontó szárnyakat kap a jövő repülője

Egyre többen és hangosabban kongatják a vészharangot, miszerint nem sokáig repkedhetünk már a jelenlegi rendszerben, ha szeretnénk kicsit jót tenni a Földnek. A repülőgépgyártók tisztában vannak ezzel, és bőszen dolgoznak azon, hogyan tehetnék fenntarthatóbbá a polgári légi közlekedést.

Az Airbusnál most a szárnyakra mentek rá, ezen a téren szeretnének javulást elérni. Nyitottak is egy szárnytechnológiai fejlesztőközpontot tavaly júliusban a délnyugat-angliai Filtonban, abban a városban, ahol annak idején a Concorde-ok egy része is készült.

Jelenlegi kutatásaik szerint a jövő a hosszabb, de keskenyebb és könnyebb szárnyaké lehet. Meglátásuk az, hogy így csökkenthető az üzemanyag-fogyasztás és káros anyagokból is kevesebb jut a levegőbe. A gépek szárnyfesztávolsága kb. 25 százalékkal nőhet, már az olyan repülőknél is, mint a keskeny törzsű, rövidebb utakra szánt A320-as. A repülő szélessége ezzel 36-ról 45 méterre nőhet.

A növekedéssel egy időben át kellene állni valamilyen kompozitanyagra is, ami könnyebb, mint az elmúlt 40 évben használt alumíniumötvözet. A legjobb megoldásokat folyamatosan tesztelik, olyan, ma még extrémnek ható ötletekkel együtt, mint a csapkodó szárny.

Ez nem vicc, az Airbus tényleg olyan technológiákon dolgozik, melyeknél repülés közben a szárny nem merev. Jó néhány éve már megmutatták ezt a nagyközönségnek is az AlbatrossONE formájában, ahol egy utasszállító modelljén tesztelték a teljesítményjavítást célzó, az állatvilágból inspirált megoldást.

A másik mozgószárny-technológia az eXtra Performance Wing, melynek lényege, hogy a szárny felülete alakot és formát vált annak megfelelően, milyen jeleket kap a repülő orrán elhelyezett széllökésszenzoroktól. Ezzel a rendszerrel a turbulens légáramlatokban is stabilabb marad a gép, az üzemanyag-fogyasztás pedig csökken, mert nem kell kvázi felesleges manőverek miatt extra kerozint égetni.

A fejlesztés a tervek szerint bármilyen repülőgéppel kompatibilis és alkalmazható lesz – már csak ki kell fejleszteni. Ez időigényes művelet lesz: a munka nagy része Franciaországban zajlik majd, kézzelfogható és használható eredménye pedig csak 2025-ben lesz.