Meghökkentő dolgok lapulnak egy férfi zsebében és táskájában

Az emberiség egyik nagy kulturális eredménye a szabványosítás. Megnyugtató a tudat, hogy az azonos méretű csavar illeszkedni fog a neki való menetbe, a jó polcról levett csap passzolni fog az elromlott helyére, hogy a lényegében mindenbe jó ceruzaelem zsenialitását már ne is említsük. Vannak azonban területek, amiknek a szabványosodás nem tett jót. Jellemzően ezek nem a műszaki vagy tudományos, hanem inkább az életmódhoz és kultúrához kapcsolódó jelenségek. Ezek közül ma a “mit is cipelsz magaddal” mozgalomra zoomolunk rá.

Ez logikus is volt, a tűzoltónak nincs szüksége 512 gigabájt tárhelyre, egy informatikus pedig nagyon ritkán kényszerül biztonsági övet vágni. Az első EDC fórumoknak ez adta a báját. A tagok által befotózott, jellemzően az asztalon ízlésesen elrendezett tárgyak egy részét ismerte az ember, a másik része talán magyarázatra szorult, és lehetett tippelgetni is, hogy milyen hivatást űz a fotó készítője.

Külön tanulságos volt, hogy egy-egy EDC galéria végignézése után az ember tippekkel lett gazdagabb. Lehettek ezek olyan meglátások, hogy a svájci bicska valójában semmire nem jó. Vagy hogy csak nem ártana egy toll a táskámba, mert a múltkor is mit összeszerencsétlenkedtem a postán, bezzeg annál az új-zélandi fickónál mindig van két-három toll. Illetve rá lehetett bukkanni olyan izgalmas vagy esztétikus jószágokra is, amire az embernek ugyan nincs szüksége, de milyen jó lenne rendelkezni vele. Az már természetesen a befogadó habitusától függött minden esetben, hogy beszerezte-e a csodás haszontalanságokat, vagy ellen tudott mondani a csábításnak. Én azóta is büszke vagyok, hogy megálltam az óraszíjra fűzhető fém iránytű beszerzését Japánból. Pedig még drága sem lett volna.

A sajtónak 2019-re biztosan feltűnt az EDC-szubkultúra, ekkor közölte a “megmagyarázzuk a világ dolgait” étosszal működő Vox a jelenséget körbejáró cikkét. A cikk Adam Savage, a Mythbusters egyik szakijának 2013-as videóját azonosítja fordulópontként. Onnantól vált témává, hogy ki mit cipel magával, amik egyszerűbbé teszik a mindennapokat. Ekkor még a felszerelés egyéni preferenciákat tükrözött. Illetve ekkor még a szubkultúra nyitott volt a nők számára is, hiszen egy anya táskájában közismerten minden is van. Később ők kiszorultak a több tomahawkot, kézifegyvert és hosszúkardot cipelő – jobb szó híján – idióták miatt. A célszerű felszerelési listák helyét átvették a túlélésre és az artériás vérzés (érszorító!) elállítására felkészült utcai harcosok.

Modern EDC

Mára elértünk oda, hogy egyes eszközök helyett sokkal inkább a megfelelő gyártók megfelelő darabjai számítanak ajánlottnak. Magyarul nem az a javaslat, hogy az embernél legyen egy kés, mert gyakorta jól jön, hanem a Kershaw megfelelő pengéje legyen nála, amivel 10 másodperc alatt ki lehet zsigerelni egy vietkong őrt. Ne menjünk bele abba, hogy milyen gyakran találkozik az ember kizsigerelendő vietkongokkal.

A fegyverek is megjelentek a 2010-es évek végére. Ez egyrészt jelezte azt, hogy az EDC alapvetően az amerikai internetezők által uralt szubkultúrává vált, másrészt pedig annak is a jele, hogy elszakadt a mindennapok praktikumától.

Kép: Kid Clutch CC-BY

A divat hullámai

Az, hogy az EDC-be már beletartozik egy csomó olyan tárgy is, amire még a világvége túlélésére készülő prepperek sem gondolnak elsőre, nem jelenti azt, hogy nincsenek felbukkanó divatos termékek. A kis méretű (5-6 centi) sörbontásra és feszítővasnak is használható, lehetőleg titánból készült fém eszközök például évekig központi elemei voltak az EDC listáknak. Mindezt annak ellenére, hogy az embernek a legritkább esetben van szüksége feszítővasra, sört pedig köztudottan tényleg mindennel lehet bontani.

Hasonlóan központi elem a minél kisebb és minél fényesebb LED-zseblámpa. Illetve plusz pontokat ér a kilométerekre látható zöld lézermutató, amivel a munkahelyünkről is tudjuk szórakoztatni otthon a macskát, ha elég pontosan célzunk. Végül kérdéses az is, hogy a vízhatlan tokban tárolt gyufára a mindennapokban mennyire van szükség. Amennyibe igen, úgy vízhatlan tokok garmadájából lehet válogatni az EDC-s boltokban.

Kép: Phil Gradwell CC-BY-SA

Szakmája válogatja

A multiszerszám biztos, hogy a huszadik század egyik legjobb találmánya. Egy olyan kombináltfogót, amiben van késpenge, olló, egy-két csavarhúzó, drótvágó és még pár hasznos eszköz nem lehet nem szeretni. Hátránya, hogy az övön vagy zsebben hordva ezek a negyed-fél kilós szerszámok nehezek. Ráadásul nincs is mindenkinek szükségük rá. Egy színpadmester, adattárházban felügyelő informatikus vagy talán még egy sofőr is biztonságban érezheti magát, ha a táskájában, kesztyűtartójában ott van a multiszerszám. A multis meetingek túlélésében azonban garantáltan nem segít. Azon még a taktikai toll – létező termék! – sem, amivel pedig legalább tíz féle módon lehet gyilkolni és ebből hét halálos is.

Hasonló a helyzet az egyértelműen a férfidivat részének tekinthető különböző túlélős órákkal. Ennek minősített esete, ha az ember a másik csuklójára felvesz még vagy húsz méter karkötővé font nagy szakítószilárdságú paracord zsinórt is. Ha ez utóbbira mégis vágyik, érdemes rögtön kettőt venni, mert az ember úgyse bírja megállni, hogy le ne bontsa az egyiket, és ne nézze szomorúan, hogy képtelen visszafonni.

Tényleg nem árt

Onnan indultunk és oda is térünk vissza, hogy az EDC célszerű, érdekes dologként indult. Minden szakma képviselői tudják, mire van szükségük az esetek 95 százalékában. Ha ezt a nagyobbik hányadot le is tudják fedni jó minőségű eszközökkel, az garantáltan hozzájárul a lelki nyugalomhoz. Ezek mellé pedig elfér még egy notesz, egy toll és egy bicska, hogy legyen mivel felvágni a zsemlét, mielőtt belenyomjuk a tömlőssajtot.

És ha már ezeket bezsúfoltuk a táskánk egy zsebébe vagy rendszeresítettünk neki saját táskát? Pár lap ragtapasz, és egy levél aszpirin sem árt. Ez utóbbi fog először elfogyni a készletből, de legalább hálásak lehetünk az előrelátásért.