A repülőgép-pilóták mindig is jól fizetett szakemberek voltak, napjainkban a nagy légitársaságoknál már a kezdők is megkereshetnek bruttó egymillió forintot havonta. Pilótává válni azonban nem könnyű: a kiképzés 1,5-2 évig is tarthat, és sok esetben a nebulóknak maguknak kell finanszírozniuk a több tízmillióra is rúgó tandíjat.
A pilóták száma tehát a remek fizetés ellenére sem nő ugrásszerűen, ami azért lehet probléma, mert az utasok száma megtöbbszöröződött az elmúlt évtizedekben. A légi közlekedés is tömegközlekedéssé vált mára, ha pedig a világ szeretné tartani a lépést az utazóközönség igényeivel, a következő 20 évben valahonnan elő kellene keríteni 649 ezer pilótát.
Ezt nem mi mondjuk, hanem a Boeing: számításaik szerint 2042-ig összesen 2,3 millió új szakemberre lenne szükség a légiiparban. Ez nem csak a már említett számú pilótákat foglalja magában, hanem 690 ezer embert, akik a gépek karbantartásával foglalkoznak szerte a világon, valamint 938 ezer légiutas-kísérőt és egyéb fedélzeti kiszolgáló személyzetet.
Ennek a személyzetnek a java részét Kína, Észak-Amerika és Eurázsia fogja felszippantani, utóbbi területen 143 ezer új pilótára lenne szükség a következő két évtizedben. Érdemes lesz figyelemmel kísérni Afrikát, Dél- és Délkelet-Ázsiát is, ahol ugyan a számok nem akkorák, mint Eurázsiában, viszont ezeken a területeken éppen mostanság indulhat be a légi forgalmi bumm.