A Long Lines Building az Egyesült Államokban, New York Cityben található, Manhattan belsejében. Az épület csupán megjelenésével beindítja a fantáziát, egy komor, égbe nyúló betonoszlop, ami messze elüt az üvegből és acélból készült modern felhőkarcolóktól.
Építése az 1970-es években indult az American Telephone & Telegraph Company (AT&T) megbízásából. Telefonközpontnak készült, akkoriban még analóg rendszereken ide futottak be a távolsági hívások, amelyeket emberi munkaerővel operátorok kezeltek, a kapcsolás nem automatikusan történt.
A funkció miatt födémterhelhetősége sokkal nagyobb, mint egy átlagos felhőkarcolóké, és a belterek magassága is ehhez igazodik. A hidegháború idején tervezték, a pletykák szerint ezért egy atomtámadás esetén két hétre elég ellátást adott volna 1500 embernek, van saját vízellátó-, szellőzőrendszere, valamint generátorok, amelyek biztosítják a működést katasztrófa esetén. Egyrészt ezért nem kerültek rá ablakok, ez a hely tartotta volna meg a kommunikációt a nagy katonai központok között, míg körülötte porrá ég a világ, másrészt így könnyebb a belső hőmérsékletet szabályozni, ami fontos a kommunikációs eszközök számára.
Alapvető paraméterei még a mai napig nem publikusak, csak becslések vannak a pontos méretekről. Ezek alapján a felhőkarcoló 167 méteres, 29 emeletes torony, aminek homlokzatát egyedül a nagy méretű szellőzőnyílások törik meg.
Belső terei még rejtelmesebbek, kevés információ áll rendelkezésre a berendezéséről és a belső funkciójáról. A szigorú biztonsági intézkedések miatt az épület csak a kevés kiválasztott személynek volt hozzáférhető, ami csak növelte a titokzatosságát.
Tehát egy jól védhető, külvilágtól elzárt, bunkerszerű épület, amelynek 5,5 méter magas szintjein folyt a kommunikációs csatornák fenntartása. Erről szinte ordít, hogy itt megfigyelés működik, és valamilyen állami szerv is kapott egy szintet az épületben. Erre vonatkozó utalásokat, bizonyítékokat az The Intercept tett közzé Edward Snowden kiszivárogtatott információi alapján 2016-ban.
Írásuk szerint a National Security Agency (NSA, magyarul Nemzetbiztonsági Ügynökség) is tevékenykedett az épületben, ahol szó szerint az országba befutó összes elektronikus leveléhez, telefonhívásához hozzáférhettek, ha nagyon akartak.
Bár a kiszivárogtatott NSA-dokumentumokban soha nem említik közvetlenül az épületet, szilárd meggyőződésük, hogy a betonból készült felhőkarcoló központi színtere volt a globális lehallgatási programnak
Az NSA és az AT&T természetesen tagadták a megfigyelés tényét, és a hivatalos álláspont szerint ma csupán adatközpontok működnek az épületben, a kommunikációs részleg java már elköltözött.