Egészen másképp áll a japán társadalom az idősekhez, mint mi, európaiak: a felkelő nap országában hatalmas tisztelettel néznek fel a matuzsálemi kort megélt emberekre, akiket mindig meghallgatnak és adnak a szavukra. Ez a hozzáállás tapasztalható a beteg, segítségre szoruló időseknél is, akiknek kezét az utolsó pillanatig nem engedik el.
Ennek remek példája az elrontott rendelések étterme, a Restaurant of Mistaken Orders Tokióban. A helyet Shiro Oguni alapította, felhívva a figyelmet a demenciára, de közben rámutatva arra is, hogy az alapvetően az elszenvedői, valamint a rokonok által is szomorúan megélt betegséggel jól és vidáman is lehet élni.
Az étteremben saját bevallásuk szerint a rendelések 37 százalékát elrontják az idős felszolgálók, de ez nem számít: a betérő vendégek pontosan tudják, mire számíthatnak – azaz a fogások terén pont hogy nem, de ez benne van a pakliban. Itt mindenki boldog, ugyanis attól függetlenül, hogy rizs helyett tésztát kap az ember, még ehet finomat, közben pedig olyan emberekkel találkozik, akikkel amúgy nem hozná össze az élet.
A felszolgáló idősek is boldogok, hiszen ezzel páratlan lehetőséget kapnak a másokkal folytatott interakcióra, és nem egyedül, magányosan, csupán betegségük társaságában kell tengetni életük maradékát. Emellett az új ingerek, a másokkal folytatott kommunikáció és a kiosztott feladat még képes javítani a helyzetet, lassítva ezzel a kor előrehaladtával történő fokozatos emlékezetvesztést, memóriazavart.