Rábukkantak egy magyar hercegnő titkára
Mostanáig ismeretlen volt a neve és a származása annak a királylánynak, aki a Vatikáni Könyvtár egyik görög nyelvű, sokat kutatott kódexe főszereplőjeként volt ismert. Az 1272-re datált kézirat csupán annyit árult el, hogy egy nyugati hercegnőről van szó, aki egy keleti, bizánci trónörököshöz ment feleségül. A La Repubblica olasz napilap kulturális rovata vasárnap nagy terjedelmű cikkben adta hírül az úgynevezett bizánci királylány titkának megfejtését.
A kódexet a 17. századtól a vatikáni könyvtáros, Leone Allacci kezdte el tanulmányozni, majd 1901-ben a német Josef Strzygowski írt róla, de nem jutott el a történelmi szereplő pontos azonosításáig.
A rejtélyt Peter Schreiner bizantinológus, a kor egyik legismertebb kutatója, a kölni egyetem professzora oldotta meg, aki a titokzatos hercegnő személyét és a kézirat keletkezésének pontos körülményeit is felfedte. A hercegnő szerinte nem más, mint magyarországi Anna, V. István lánya, aki 1272-ben érkezett Konstantinápolyba, hogy feleségül menjen a későbbi II. Andronikoszhoz.
V. István
V. István nem túl hosszú ideig, 1270 és 1272 között volt Magyarország királya. IV. Béla király és Laszkarisz Mária királyné elsőszülött fia. A hazai történetírásban ellentmondásosan, egyrészt mint hálátlan, erőszakos és hatalomvágyó fiú, másrészt pedig mint vitéz katona és kiváló hadvezér, vagy kiváló szervező és tehetséges uralkodó jelenik meg. 1272 késő tavaszán István egész udvarával Dalmáciába indult, hogy ott találkozzon szövetségesével, Anjou Károllyal. Útközben váratlanul nagy csapás érte, június végén Bihácson Gutkeled Joakim „egész Szlavónia” bánja elrabolta kíséretéből, és a Dráva menti Kapronca várába vitte a trónörökös László herceget. A király által küldött sereg a várat eredménytelenül ostromolta. Az események közben István súlyosan megbetegedett. Közeli halálát érezve a Nagy-szigetre vitette magát és itt halt meg 1272. augusztus 6-án. A Margit-szigeti domonkos apácakolostorba temették, ahol húga, Szent Margit is nyugodott.
A hét pergamenlevélből álló kézirattöredék tulajdonképpen egy középkori verses-képes album, amely részletes leírást ad a leánykérésről, a Konstantinápolyba való érkezésről, a házassági szertartásról. A középpontban a külföldről érkezett hercegnő szerepel, aki a bizánci császár fiának felesége lett. Anna hercegnő alig tizenhárom évesen ment férjhez, és a kódexben megőrzött vers, valamint annak illusztrációi nászajándék gyanánt készültek rögtön az esküvő után.
A hercegnő annak a II. Andronikosznak az oldalán élte le életét, aki a keleti birodalom felvirágoztatásáról, reneszánszáról ismert.
A tudományos eredményeket a Collegium Hungaricum római magyar kulturális intézetben mutatták be a Vatikáni Könyvtárral közösen megrendezett konferencián.
A kézirat széleskörű tudományos bemutatása és feldolgozása 2024-ben jelenik meg a Vatikáni Könyvtár sorozatában tizenhét európai kutató hozzájárulásával, Peter Schreiner, valamint Németh András, a könyvtár görög kézirati kurátora és Vasiliki Tsamakda művészettörténész szerkesztésében. A kéziratot idén az MTA Könyvtár és információs Központ támogatásával restaurálták.
*a nyitókép csupán illusztráció
Forrás:
La Repubblica, MTI
Írd be a keresett kifejezést