Bringával hajtott a sípályára, száznál is gyorsabban ment

A világ egyik legnehezebb, épp emiatt legendás státuszba emelkedő sípályája a kitzbüheli Streif, ahol már 1931 óta rendeznek alpesi síversenyeket – 1953 óta világkupa-állomás is a hely. Még magukra a síelőkre is azt mondják, hogy őrült, aki itt rajthoz áll, főleg a downhill-pályán, ami a folyamatos veszélyről és a szinte állandó 100 km/óra feletti tempóról szól.

Hogy kicsit tisztába kerüljünk az egésszel, javasolt Bode Miller 2008-as menetét megnézni, aki egy alkalommal még a falra is felmászott – szó szerint!

Nagyjából innen indítható Fabio Wibmer története is. A mountain bike-os egy órányi távolságra nőtt fel Kitzbüheltől, így téli programjaik közül sosem maradhatott ki a helyi síverseny. A fenti videóban is látható “falmászás” óriási hatással volt rá, és elhatározta, hogy egy nap ő is lejön ezen a pályán.

A projekt hosszú szervezést igényelt, de azt már jó előre tudta, hogy január közepén beteljesítheti álmát. Wibmer és csapata közel két éven át dolgozott, hogy felkészítsék elsősorban kerékpárját a havas és jeges körülményekre. Hozzányúltak a felfüggesztéshez is, de a két kerék kapott összesen 576 speciális tüskét a tapadás növelése érdekében.

Wibmer a menetét rögtön egy szaltóval kezdte, és nem csak simán lejött a lejtőn, számos helyen beépített ugratókkal fűszerezte körét. “A rajtházból a lejtőre ugratni nagyon félelmetes volt, mert nem tudtam, hogyan fog reagálni a bringa. Minden ponton 100 százalékos koncentráció kellett.”

Az extrém sportoló végül sikeresen megoldotta a kihívást. Legnagyobb ugratásainál 36 métert is repült, miközben 14 méterrel alacsonyabban ért földet kiindulási helyénél. Csúcssebessége 107 km/óra volt, ezzel két keréken is megtapasztalhatta azt a tempót, amire a síelők képesek.