Habár április elsején nyílt, az oszakai Shojo kávézó legfontosabb szabályát nem a bolondok napja ihlette. Alapvetően egy csendes, vagy ha továbbmegyünk, néma kávézóról van szó,
Tényleg minden a csendről szól: nincs andalító háttérzene, nincs csevej a kávézópartnerrel, de még a rendelést sem szóban kell leadni a pincérnek, hanem rá kell mutatni a menüben a rendelni kívánt tételre. Ebben a közegben az egyidejűleg 16 vendég fogadására alkalmas egységben legfeljebb a léptek zaja hallatszik, a kint adott esetben csepergő esőé, vagy éppen a készülő italé, legyen az kávé vagy a Japánban igen kedvelt zöldteaféle, a maccsa.
Igazi felüdülés lehet betérni egy ilyen helyre a nagyvárosi rohanásból, a forgatagból és zajból. A dolgozók számára azonban nem csupán a műszak alatt csendes a világ: a helyen csak siketek és nagyothallók dolgoznak, így egy kicsit az ő világukat is megtapasztalhatják a vendégek.
Ennek is köszönhető, hogy a nem kívánatos beszéden kívül más csatornákon kezdődik meg a kommunikáció. Játszik például az írás, vagy épp a mutogatás: az amatőrök tényleg a szó szoros értelmében csak mutogatna, a profik viszont jelbeszédet is alkalmazhatnak. A körülmények minden embert egyenlővé tesznek, függetlenül attól, ki mit hozott a Shojo ajtaján kívülről.
Aki kicsit jobban bele szeretné magát ásni ebbe a világba, arra is megtalálja itt a lehetőséget. A hagyományos zárórát követően 2000 jenért (4750 Ft) egyórás jelbeszédkurzusokat lehet venni a személyzettől egy jóféle maccsa társaságában.
A kávézó/teázó szerint a csend segít abban is, hogy jobban, másképp érezzék a vendégek a zöld tea jellegzetes ízét. Mivel egy érzékszervre nem dolgozik, felerősödik a többi, így az ízlelés is, új élményt teremtve ezzel.