Időről időre előjön a téma, hogy ne csak a húsfélékre tekintsünk kizárólagos fehérjeforrásként. Régóta ismert már, hogy bizonyos rovarfélék, lárvák is remek proteinforrások lehetnek, ám a nyugati emberek jelentős része még nem fanyalodott rá ezekre a táplálékokra.
Vannak helyen azonban a világon, ahol a válogatás intézménye szóba sem jöhet. Ilyen például Kelet-Afrika, azon belül is a Malawi-tó környéke, ahol az esős évszakban hemzsegnek a szúnyogok, moszkitók és mindenféle apró rovar a levegőben: egy köbméter levegőben akár 2000 élőlény is zümmöghet, repkedhet.
Ez elsőre élhetetlennek hangzik. Tény, hogy nem is él meg túl sok minden ilyen környezetben, leszámítva a rovarokat és az embereket. Utóbbiak viszont kihasználják a helyzetet, és jobb táplálékforrás híján az előbbieket eszik. Ezzel nemcsak túlélnek, de az állományt is csökkentik.
A vérszívókat és társaikat vizes felületű tálakkal fogják meg: néhányat suhintanak a levegőbe, a nedvességbe pedig beleragadnak a rovarok. Ezeket összegyűjtve olyan pogácsákat formálnak, mint amilyenek a hamburgerekbe is kerülnek. Kinézetük ugyan nem túl bizalomgerjesztő, de állítólag hétszer annyi fehérjét tartalmaz a sötét valami, mint egy ugyanakkora marhahúspogácsa.
Akik a nyugati világból ilyesmit kóstoltak, azok mind íztelennek, jellegtelennek írták le a sült szúnyogburgert, más néven kungasüteményt, esetleg kungut. A híres túlélő, Bear Grylls 2014-es könyvében úgy fogalmazott, ez az étel “tökéletes túlélőkaja”. Te megkóstolnád? Írd meg nekünk kommentben!