Többször is felmerült már a First Class hasábjain a gyémántkészítés folyamata. Ha úgy nézzük, egészen kevés alap kell hozzá: szenet bárhol találni, és a magas hőmérséklet előállítása sem megugorhatatlan napjainkban. A legnehezebb a nagy nyomás előállítása.
Épp ezért nagy hír, hogy pont ezt sikerült kivenni a képletből dél-koreai tudósoknak. Kutatók egy csoportjának ugyanis a “hagyományos” eljárások nyomásértékének tízezredén, mindössze 1 atmoszféra (vagyis a tengerszinten tapasztalható) légnyomáson sikerült gyémántot készíteniük, ráadásul az ehhez szükséges 1025 Celsius-fokos hőmérséklet sem volt észveszejtően forró.
A nyomást egy folyékony fémeleggyel pótolták, mely megfelelő mennyiségben vasat, nikkelt, szilíciumot és galliumot tartalmazott. Mindezt egy szénfelületű “edénybe” töltötték, és egy speciális rendszer segítségével rendkívül gyorsan felhevítették, majd lehűtötték. Eközben metánt és hidrogént is juttattak a rendszerbe.
Ezen körülmények között a metánban lévő szénatomok elkezdtek szétszóródni az olvadt fémben, és egyfajta gyémántmagokká váltak. 15 percnyi ilyen eljárás után a magok már láthatóan “csíráztak”, gyémántkristályok kezdtek kialakulni. 150 percet követően a teljes szénfelületen vékony, néhány nanométer vastagságú gyémántfilmréteg jött létre.
A gyémántnövesztés ezen módszere nem teljesen új, már ötven éve is próbálkoztak hasonlóval az Egyesült Államokban, azonban akkor nem fejlesztették tökélyre a megoldást. Attól nem kell tartani, hogy ezen metódus esetleges elterjedésével a drágakövek értéktelenné válnak, azonban a szintetikus gyémántok előállítása egyszerűsödhet. Ezeket az ipar különféle területein, az elektronikában vagy éppen a kvantumszámítógépekben használják, előállításuk pedig jelenleg hosszadalmas és nehéz.