A 80-as években ezzel a tévével voltál a legnagyobb király

Napjainkban, amikor 4K- és 8K-felbontású, papírvékony OLED-tévéket akasztunk a falra, szinte nosztalgikus visszagondolni azokra a dobozokra, amiket 30-40 éve tévének hívtunk. Ezeket kihívás volt felvinni a negyedikre, és még egy átlagos darabot sem ejtettünk volna soha a lábujjainkra. Az itthon elterjedt Videoton Munkácsy Color például 38,5 kilogrammot nyomott a mérlegen.

Ekkoriban még a katódsugárcsöves (CRT) kijelzők uralkodtak, és ezeknek is megvoltak a maguk csúcstartói. A nyolcvanas évek végén Japán volt az ász ezen a téren, így a kor legnagyobb tévéjét is a szigetországi Sony mutatta meg a világnak. Ez volt akkor a televíziózás Godzillája, egy igazi monstrum, amit mind mérete, mind technikai jellemzői kiemeltek a tömegből. 

A Sony PVM-4300 láttán garantáltan összeszaladt volna a tízemeletes panellakás összes lakója Budapesten, ha valaki beszerez egy ilyet. Ez volt ugyanis akkor a csúcsok csúcsa, az 1989-ben bemutatott készülék 43 colos képátlóval rendelkezett, ennek a jobbak jó, ha a felét tudták akkoriban. Felcipeléséhez pedig tényleg kellett volna a szomszédok segítsége, a cucc ugyanis 200 kilogrammot nyomott. Magassága 92,5 cm, hossza 105 cm, oldala pedig 76,7 cm volt, tehát egy szűkebb ajtónyíláson alig lehetett volna átpréselni. 

Kézzel rakták össze, mert nem volt túl nagy igény egy ekkora speciális kijelzőre, ezért az Egyesült Államokban 40 000 dollárért, mai árfolyamon nagyjából 7 millió forintért árulták, a netes pletykák szerint húsz darabot értékesítettek a hatalmas USA-piacon.

Nincs is róla épkézláb videó, bemutató, ez a készülék a tévézés jetije, csak kevesen látták, de azok legendákat mesélnek róla. Az biztos, hogy olyan lehetett ez akkoriban, mint Thor kalapácsa, aki meg bírta emelni, az méltó volt rá.