A Leap 71 mesterséges intelligencia által kreált rakétahajtóművének megtervezése az eddigi léptékekhez mérve villámgyorsan történt. Nem volt szükség hónapokig tartó, nagy szakmai tudást igénylő modellek összeállítására CAD tervezőprogramokkal, a munka mindössze két hetet vett igénybe a csapat Noyron nevű mérnöki modelljének köszönhetően. A hajtóművet autonóm módon, emberi beavatkozás nélkül tervezte az MI, majd a német AMCM fém 3D-nyomtató cég rézből nyomtatta ki a szerkezet “blokkját”.
A rendhagyó rakétát ezután a Sheffieldi Egyetemen csiszolták működőképesre, és látták el a tesztekhez szükséges különféle egyéb alkatrészekkel, majd az Airborne Engineering Wescottban lévő létesítményeiben begyújtották az úttörő szerkezetet. A végeredmény egy 5 kN tolóerőre (20 000 lóerő) képes hajtómű lett, amelyet a jövőben orbitális pályára fellőtt rakéták végső fokozataként használhatnak. A fejlesztésben a legfélelmetesebb, hogy a tesztek adatai alapján az MI-tervező pár perc alatt tud majd még jobb, hatékonyabb verziót összeállítani.
“A hajtómű hiba nélkül működött, beleértve egy hosszú ideig tartó tesztet, amely során stabil állapotot ért el működés közben. A hajtómű karcolás nélkül túlélte a tesztsorozatot, így jöhetnek a további próbák” – olvasható a Leap 71 leírásában.