A NASA idén tavasszal indította el az Advanced Composite Solar Sail System (ACS3) nevű küldetését, amely során élesben, vagyis az űrben tesztelik a napvitorla hatékonyságát.
A misszió során már akadt pár izzasztó pillanat, az Electron hordozórakéta segítségével űrbe jutott, és a NanoAvionics által épített CubeSat műhold nem tudta kibontani a vitorláit, de szerencsére a mérnökök a Földről képesek voltak kijavítani a problémát.
Második alkalommal már sikerült teljesen kinyitni a 80 négyzetméteres napvitorla-rendszert.
Ezzel megnyílt az út a különféle tesztek elvégzésére a Nemzetközi Űrállomásnál nagyjából kétszer magasabb pályán keringő eszközzel, írja a Gizmodo. Szerencsére a NASA szakemberei gondoltak a 21. század űrkutatásért rajongó tömegeire, és a műholdon négy darab kamerát is elhelyeztek, melyek panorámaképet készítettek a vitorláról és a tartószerkezetről. Ennek felvételei várhatóan holnap lesznek elérhetőek.
A napvitorlás technológia lehetővé teheti az űrhajók számára, hogy hajtóanyag nélkül utazzanak, csökkentve ezzel a missziók költségeit, egyben tágítva az űrkutatás határait. A névben benne van a működés elve: ahogy a vitorlás a szelet használja a haladáshoz, a napvitorla a napfényt fogja meg, és ezzel biztosítja a mozgási energiát.
A fény részecskéinek, az úgynevezett fotonoknak nincs tömegük, mégis, amikor visszaverődnek egy fényvisszaverő felületről, például a napvitorla fóliaszerű anyagáról, lendületük egy részét átadják annak. Az űr vákuumában és elegendő mennyiségű fotonnal idővel nagy mennyiségű energiát lehet átadni így a napvitorlának.