Ez a húsvéti nyúl létezése mögötti igazság

A válasz a legtöbb esetben könnyen érthető és világos: ősi kelta tavaszváró ünnep elemei keveredtek a keresztény szimbólumrendszerbe, de szakértő tudósok szerint nem ennyire egyszerű a történet.

Ostara ünnepe a germán mitológiában szereplő Eostre (más néven Ostara) istennő nevéhez fűződik, akit a hajnal, a tavasz és a termékenység istenségeként tiszteltek. Nevét egyes kutatók a mai angol „Easter” (húsvét) szó eredetének is tartják. Egy történet szerint Ostara egy sérült madarat varázsolt nyúllá, aki hálából színes tojásokat tojt az istennő ünnepén. 

Az Ostara-mítosz eredete azonban vitatott, és létezéséről kevés igazán régi írásos emlék maradt fenn. 

“Ostara nevű istennőt az ókori források egyáltalán nem említenek,” írja Stephen Winnick, az Amerikai Kongresszusi Könyvtár folklórkutatója. Winnick kutatásai szerint a mítosz eredete csupán 1835-ig vezethető vissza, amikor is Jacob Grimm – a híres mesegyűjtő testvérpár egyik tagja – megalkotta ezt a “karaktert”. 

Grimmet  Szent Béda angol szerzetes 8. századi írásai ihlették, amelyekben egy Eostre nevű istennő is megjelent a tavaszi ünnepekkel kapcsolatban. Ezen felül azonban egyetlen kép, faragvány vagy hasonló sem maradt fenn erről a rejtélyes Ostaráról.

Grimm fantáziáját viszont beindította, és úgy gondolta, hogy kell lennie egy német megfelelőjének is, ezt az alakot ő nevezte el Ostarának.  

Egy húsvéti képeslap 1900-ból. (fotó: Jim Heimann Collection /Getty Images

A Qubit idevágó cikke szerint a Grimm-testvéreket megelőzte egy német gyógyszerészprofesszor, Georg Franck von Franckenau. 1722-ben a professzor már arról a néphitről is beszámolt, hogy a húsvéti nyuszi színes tojásokat tojik a kertbe, amelyeket aztán a gyerekek megkereshetnek. 

Tehát a nyúl szegről-végről előfordult, de igazi kapcsolat 1874-ben született, amikor Adolf Holtzmann mitológus a Grimm-történetek hatására megírta Ostara húsvéthoz kapcsolt történetét. “Az Ostara-kultusz tehát egy 19. századi folklórkutató sejtése” – összegezte Winnick. Persze a hagyományok és szokások sokszor nem harmonizálnak a történelmi tényekkel, a bizonyítékok hiánya ellenére annyira jól hangzik az egybecsengő elnevezés és az eredettörténet, hogy ez él a köztudatban. 

A nyulak viszont sztárok voltak

Istenségekkel vagy anélkül, de a korai középkorban a nyulak részei voltak a tavaszi ünnepségeknek: számos nyulat ábrázoló amulettet fedeztek fel, régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy tilos volt megenni őket, és van néhány történelmi emlék arról is, hogy termékenységi rituálékban használták őket. A nyulakat pont ezért, nagy termékenységük miatt társították a tavasszal. Ahogy Winnick rámutat, a fogságban tartott és vadnyulak nem csupán szimbolikusan jelképezik a tavaszt, hanem ténylegesen jelen vannak az évszak ideje alatt.

A nyulak betörtek a popkultúrába és egész a Fehér Házig jutottak. Itt épp George és Barbara Bush pózol a húsvét címerállatának öltözött emberekkel. (Getty Images/Bettmann)

Magát az ünnepet, legyen bármilyen vallási körítése, a természet szülte: a tojás, a nyúl, a rengeteg tavaszi virág körbeveszi ilyenkor az embert, és ezért észszerű feltételezni, hogy több kultúra egymástól függetlenül építette be ezeket az elemeket a tavaszi ünnepkörbe.