
Elismerésre méltó dolog, ha valaki a szakmájában a legjobbnak mondhatja magát. Vannak szakmák, ahol ez könnyebben meghatározható, mert például mérhető vagy számszerűsíthető a teljesítmény, de bizonyos helyeken ez nem olyan egyszerűen meghatározható. Ide sorolhatjuk a krupiékat is.
Hogy mitől lesz valaki jobb krupié a többieknél, abba a IV. Országos Krupiébajnokságon nyerhettünk némi betekintést. Elmentünk hát a verseny helyszínére, a Las Vegas Casino Atlantisba, ahol zárt ajtók mögött zajlott a megmérettetés.
A helyszínre megérkezve, kívülről nézve egy rulett- és blackjack-asztalokkal berendezett szobát találtunk, az asztaloknál élénken zajló játékokkal. Ez már a krupiék versenyre volt: a lehető legnagyobb kihívást kapták, hangos környezetet, nem óvatoskodó, komoly tétekkel játszó játékosokat, na meg leskelődő újságírókat, akik a kaszinó éppen nem játszó népét megtestesíthetik.
A krupiék mellett az asztaloknál ülő játékosoknak fontos szerepe volt: ők voltak a zsűri, akik egy előre tisztázott szempontrendszer alapján értékelték a krupiékat.
Természetesen ahány ember, annyi sztori, de jó támpontot adhat az egyik induló, Patrik története ahhoz, hogy mégis mi terelhet valakit erre a pályára. A fiatal srác érettségi után Ausztria felé vette az irányt, és hamar krupiévá vált. Döntésében két tényező játszott szerepet: az emberek közelsége, valamint a jó fejszámolási készség.
Mint mesélte, az elhatározás után Magyarországon egy 8-10 hetes képzésen, valamint egy vizsgán kell keresztülmennie az embernek ahhoz, hogy valóban asztal mögé állhasson. Ezalatt a krupiék megtanulnak pókerezni és blackjackezni, magasan a legtöbb időt, hat hetet azonban a rulett visz el. A tananyag többek között zsetonkezelést, fejben számolást, a gyakran előforduló kifizetések tökélyre fejlesztését tartalmazza.
8-10 hét alatt krupié lehet az emberből
Az akár alapvetés is lehetne, hogy a krupié nem hibázik és nem számol el semmit. Ahogy azonban nézelődtünk, azért ez nem volt problémamentes a kifizetéseknél, láttunk hosszas számolásokat a különböző értékű zsetonoknál. Voltak, akiknek a zsetonok fogása nem tetszett, kisebbnek és túl ragadósnak ítélték őket, nem csúsztak eléggé és nehezebb volt őket megszokásból kezelni.
Összesítésben azonban a legtöbbet az nyomta a latba, hogy milyen légkör, hangulat alakul ki az asztalnál a játékosok és a krupié között. Ez alapvetően elég szubjektíven hangzik, de ha azt nézzük, hogy a hazai krupiék fizetésének egy része a játékosok által adott jattból, borravalóból folyik be, közel sem mindegy, hogy a játékosok élvezik-e a játékot az adott személlyel vagy sem. A krupié technikája, és a játékok pontos levezetése valamivel kevesebbet nyomott a latba, de szintén fontos szempont volt.
A pontozási szempontokat tehát egyfelől az élet alakította így, másrészt pedig az Európa-bajnokság. A hazai verseny két legjobbjának ugyanis az ausztriai Bregenzben lesz jelenése júniusban, ahol hazánkat képviselhetik.
Eb-szereplést ért a jó eredmény
Ha már a jatt kérdését érintettük, Patrik elárulta, hogy ő a nagy átlagot tekintve magyarokkal szeret leginkább játszani. “Magyar és magyar között is van eltérés, de igen, szoktak [borravalót adni]” – mondta. “Nyilván azért a turisták, a spanyolok, amerikaiak, angolok, akik idejönnek és berúgnak, szépen dobálják a jattot, de nem biztos, hogy ez józanul is így lenne” – tette hozzá.