
Az általunk ismert világnak – pontosabban a földi életnek – egyszer biztosan vége lesz. Csak remélhetjük, hogy a legjobb forgatókönyv válik valóra, azaz nem élünk fel minden erőforrást maradéktalanul, és nem pusztítjuk el egymást (és magunkat) atomfegyverekkel.
A szóba jövő legjobb opciók kapcsán végső soron Naprendszerünk csillagának működési fázisaihoz vagyunk kötve. A Nap ugyanis nem fog örökké így ragyogni, mint napjainkban: az idő előrehaladtával hatalmasra növekszik, vörös óriás állapotában pedig még a Földet is bekebelezi.
Mire addig eljutunk, kb. négymilliárd (írd és mondd: 4000 000 000) év is eltelik, a világvége azonban hamarabb beköszönt a Földön, köszönhetően a napsugárzás intenzitásában bekövetkező változásoknak. Hogy pontosan mikor kerül erre sor, azt a NASA és a japán Toho Egyetem számolta ki közösen.
Kalkulációjuk szerint
de az emberiség már hamarabb kiszállhat, mert nem lesz olyan ellenálló a felforrósodott körülmények között, az oxigénhiányos környezetben. A számítások külön nem tértek ki az emberi élet végére, azonban a kutatók szerint fajunk jóval hamarabb kihalhat a körülmények megváltozása miatt. (Tegyük hozzá: a már egytelenként megmaradt emberi faj, a Homo sapiens bolygónk 4,5 milliárd éves történetének “utolsó pillanataiban”, kb. 200 ezer évvel ezelőtt bukkant fel, a ma ismert emberi civilizációk pedig mindössze 10-12 ezer éve kezdtek kibontakozni, írott, igazolható történelmünk pedig földtörténeti szempontból tényleg szempillantásnyi időre, szűk 6000 évre nyúlik vissza.)
Erre a forgatókönyvre aligha lesznek elegendőek a világvégebunkerek és az alaposnak vélt felkészülés, azonban ha mégis a cikkünk elején említett másik forgatókönyvek vezetnének a földi világ végéhez, ezek az információk még hasznosak lehetnek: