
Azok után, hogy van, ahol lárvák segítségével érlelik a sajtot, már nem is olyan meglepő, ha azt halljuk, hogy kecskebőrbe varrják vissza a tejterméket. Márpedig tradicionális módon így készül Törökországban a tulum. Noha a modern, ipari termelésben vannak már műanyaghordós megoldások is, a kóstolók szerint az nem az igazi.
Kezdjük azonban az elején, a magas zsírtartalmú kecsketejnél, melyet 30 Celsius-fokra melegítenek, majd hozzáadják a sajtkészítést beindító kultúrát. Ez gyorsan végzi a dolgát, egy óra múlva az érintett tejen már meg is jelenik az aludttej és a savó. Előbbi az, ami a sajthoz kell, így ezt kezdik el felvagdosni és lecsapolni, hogy minél több savó jöjjön ki belőle.
Ha ezzel megvannak, erre a célra fenntartott rongyokban fellógatják a sajtalapot, nyolc óra alatt pedig van idő, hogy kicsöpögjön a maradék savó. Ezt követi a formára nyomás egy fából készült eszközzel, ami szintén több óráig tart. A tulum ekkor még közel sincs kész: a nagy tömböket kb. szappanméretűre vágják, kapnak egy sós vizes fürdőt, és pihennek 24 órát.
Az eredmény egy lágyabb, erős ízű, enyhén sós sajt, melynek pontos íze régiónként változik, függően attól, Törökország mely részén készítették.