A mobiltelefonok összességében már egy emberöltő óta, de széles körben is negyed százada velünk vannak. Kezdetben sokan „bunkofonnak” gúnyolták őket, okkal: a korai felhasználók egy része valóban jobbnak, a viselkedési konvenciók felett állónak érezte magát, de a tömeges elterjedés is megszülte a maga negatív magatartási jelenségeit.
Az annak idején, a hőskorban még PannonGSM-ként indult, több névváltás után ma Yettelként működő szolgáltató most Görög Ibolya protokollszakértő segítségével gyűjtötte össze a legismerősebb telefonozó karaktereket, és azt is, hogyan lehet 2026-ban udvariasan, mégis természetesen telefonálni. A szakember szerint ha felismerjük saját telefonálási szokásainkat, könnyebben elkerülhetjük azokat a mindennapi apró – vagy akár ngyobb – udvariatlanságokat, amelyekkel akaratlanul is bosszanthatjuk környezetünket. Íme az 5 legismertebb karakter!
neki a telefonhívás nem egyszerű információcsere, hanem életforma. Akár egy órán keresztül is mesél. A szakértő szerint érdemes figyelni arra, hogy a hosszú beszélgetésekkel a másik idejét is igénybe vesszük. Ha előre tudjuk, hogy hosszabb hívást tervezünk, udvarias megkérdezni, hogy a másik félnek alkalmas-e az időpont. A maratoni beszélő „közeli rokona” az örök búcsúzkodó, hiszen lehet, hogy mondandóját sommásan közli, a hívás megszakítása előtt azonban szinte leállíthatatlan.
hívása célratörő, darálja az információkat, gyakran inkább az SMS-t vagy a chatet választja, de néha még számára is elkerülhetetlen a telefonálás. A gyors ügyintéző persze jól ismeri azokat, akik telefonon élik az életüket, ezért ő már a hívás elején jelzi, hogy szűkös az ideje. És elköszönés után általában gyorsabban teszi le a telefont, mint a másik fél. Görög Ibolya szerint ez teljesen elfogadható: ha éppen elfoglaltak vagyunk, nyugodtan közölhetjük, hogy jelenleg csak röviden tudunk beszélni.
ő az, aki séta közben, bevásárláskor, vagy éppen a mosogató mellől, vizes kézzel, a készüléket a vállára szorítva, kifordított testhelyzettel is beszél. A szakértő úgy véli, el kell fogadnunk a szimultán tevékenységeket, ugyanakkor fontos, hogy a beszélgetőpartner érezze, valóban figyelünk rá. Egy-egy kérdés vagy visszajelzés segít abban, hogy akit ilyen helyzet közben hívunk, ne érezze magát háttérbe szorítva.
ha nem tudja felvenni a telefont – általában sosem –, később mindig jelentkezik. A szakértő szerint épp ez a megfelelő és udvarias megoldás: ha elszalasztottunk egy hívást, az első adandó alkalommal illik visszahívni a másikat. Ugyanakkor, ha ígéretet tettünk a visszahívásra, annak elmaradása udvariatlanság.
ő az, akinél a teljes busz vagy villamos tudja, hogy mit reggelizett vagy hogyan sikerült a tegnapi randevú. A protokollszakértő kiemelte, a közösségi térben kihangosítva (vagy hangosan beszélve) telefonálni nemcsak zavaró, hanem a környezet számára kifejezetten kellemetlen is. Sokan nem is érzékelik, hogy ezzel másokat akaratlanul is bevonnak a magánéletükbe.
Görög Ibolya szerint a mobiltelefonokkal együtt a világ is felgyorsult, de az udvariasság alapelvei nem változnak. Általános szabály, hogy magánügyben reggel nyolc és este nyolc között illik telefonálni, munka kapcsán pedig munkaidőben és az azt követő egy-két órán belül – így a céges telefon sem jelenti azt, hogy a főnök bármikor, akár hajnalban telefonálhat. Ha valaki nem veszi fel, öt-hat kicsengés után célszerű letenni, hiszen a készülék úgyis jelzi a nem fogadott hívást. Sürgős esetben körülbelül fél óra múlva érdemes újra próbálkozni, vagy rövid üzenetben jelezni a hívás okát.
Amennyiben nem közeli ismerős keres minket, a telefon felvételekor érdemes rögtön azonosítani magunkat, a hívó félnek pedig illik köszönéssel és bemutatkozással kezdeni. Videóhívást viszont előzetes egyeztetés nélkül indítani kifejezetten illetlenségnek számít. A hívott fél lehet, hogy éppen nincs olyan helyzetben, hogy kamerán keresztül szeretne megjelenni.