A NASA néhány napja közölt egy új fotót, amelyet az idén 33 éves Hubble űrtávcső készített. Az igen részletes felvételen több galaxis is látható, de a középső, hatalmas méretű, úgynevezett medúza-galaxis az igazán érdekes.
Ahogy a medúza-galaxisok áthaladnak az intergalaktikus téren (merthogy ezek haladnak), nagy energiájú lökéshullámokat hoznak létre, amelyek kiszakítják a gázokat a gazdagalaxisból. Ezek a lökéshullámok hozzák létre a képen is látható, medúzák csillóira hasonlító formákat.
A galaxisok közötti tér nem üres, hanem ritka, forró gáz tölti ki azt. A galaxis mozgása közben ez a közeg jelentős ellenállást fejthet ki, ami képes megfosztani a galaxist az őt kitöltő sűrűbb gázanyagtól, ilyenkor keletkeznek ezek az összetett csóvák. A csóva irányából és pozíciójából lehet következtetni arra, hogy a galaxis merre halad.
Az egész olyan, mintha az óceán legmélyebb pontján készült volna a felvétel. A képen egyébként a JO201 medúza-galaxis látható, amely a Cet csillagképben található.
Az űrtávcső nevét Edwin Hubble 20. századi csillagászról kapta, aki az elsők között érvelt a mellett, hogy a távoli galaxisok vöröseltolódását a világegyetem tágulása okozza. Fő alkatrésze egy 2,4 méter átmérőjű Ritchey–Chrétien-távcső, mely négy, a távcső élettartama alatt többször cserélt műszerbe továbbítja az összegyűjtött fényt. Az egyik legnépszerűbb és legismertebb űreszköz.
A HST-t (Hubble Space Telescope) 1990. április 24-én indították a Kennedy Űrközpontból a Discovery űrrepülőgéppel. Az első képet az NGC 3532 nyílthalmazról készítette, 1990. május 20-án. A távcső alapvetően fekete-fehérnek megfelelő képeket készít különféle hullámhosszon. Ezeket a csillagászok az utómunkálatok során összedolgozzák és egy-egy képben egyesítik.
A Hubble tömege 10 ezer kilogramm feletti, 2800 wattos energiaigényét két darab napelem táplálja. Alacsony Föld körüli pályán kering, 569 kilométerre tőlünk.
Nyitókép forrása: Getty Images