A lejtőkön elérhető legnagyobb tempó kérdésköre egyidős a síelés sportágával. Az első igazolt rekorder Leo Gasperl volt, aki 1932-ben már a korabeli átlagautókat leköröző sebességet ért el lesiklás közben, 143 km/órát.
Ezt az értéket a technika fejlődésével egyre emelték a bátor vállalkozók, és ma már látszik, hogy a fizikai határ valahol a 250-260 km/órás tartományban mozog. Ezt a tempót a síelők különleges felszereléssel, áramvonalas, teljesen zárt latexborítású, habszivaccsal bélelt ruházattal, különleges sisakkal érik el.
A rekordkísérletek mindig nagy magasságban történnek, hogy a ritkább levegő miatt kisebb legyen a légellenállás, és a tempó eléréséhez egy kilométer áll rendelkezésre. Nagyjából a lejtő fele a gyorsító szakasz, száz méteren fenn kell tartani az ördögi sebességet, majd négyszáz méteren lassulni, és végül a legkomolyabb cél az életben maradás, és a sérülések megúszása.
A kategória ászai minden évben a Francia Alpokban, Vars-ban gyűlnek össze, hogy ebben a 250 km/óra feletti tartományban próbálják elhódítani egymástól az aktuális rekordot. 2016 óta most sikerült először javítani, Simon Billy 255,5 km/órás értékével a második helyre lökte vissza Ivan Origone 254,958 kilométer/órás értékét. Rögös út vezetett ehhez az eredményhez, 2017-ben Billy nagyot bukott, a felvételt nézve komoly fegyvertény, hogy folytatni tudta a sportot.
Simon Billy nem mellesleg családi örökséget visz tovább, édesapja, Philippe Billy 1997-ben szintén rekorder volt, ő még csupán 243.902 km/órát ért el.