A Szegedi Tudományegyetem űrkutatási tevékenységének fontos eleme, hogy minél több gyakorlati kutatásban vegyenek részt a hallgatók és oktatók. A legutóbbi sikert a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem MRC-100 műholdja kapcsán érték el a szegediek, akiknek fejlesztései és kísérletei az űrben és a Földön is működnek.
Miután a műhold elhagyta az AlbaOrbital cég kidobó szerkezetét, az oldalán elhelyezett kapcsolók felengedése jelezte a műholdnak, hogy már a szabad űrben van. Ekkor már fény is érte a napelemeket, elkezdődött az akkumulátorok feltöltése. Ezt követően az antennák lekötésének a feloldása következett, ezen a ponton már a műhold számos része működött. Több kört kellett megtennie a műholdnak ahhoz, hogy a Földön a lelkes amatőrök meg tudják becsülni, pontosan milyen pályán is halad.
Miután a rendszerek sorra működőnek bizonyultak, a BME felküldte azokat a parancsokat, amelyek többek között a szegedi kísérleteket is áram alá helyezték.
Naponta legalább négyszer tudnak adatokat letölteni a műholdról, egy-egy áthaladáskor több száz adatcsomagot.
Minden adatcsomagban további tíz-húsz adat található vagy egy fényképdarabka – a BME egy kamerát is elhelyezett a fedélzeten, amelyről néha képeket lehet letölteni.
Amint összegyűlik elegendő adat, a kutatók mihamarabb tudományos következtetéseket is szeretnének levonni a kísérleteikből. Ezt követően elkezdhetnek azon gondolkozni, hogy milyen további kísérleteket tudnának elképzelni további műholdakban, olyanokat, amelyek új tudományos eredményeket is hozhatnak.