Műanyagból készítettek ehető vaníliafagyit

Eleonora Ortolani végzős egyetemistaként egy igen vad ötletet valósított meg a dizájniskolában, ahol tanul:  ehetővé alakította a műanyagot. A Gulity Flavors (Bűnös ízek) nevű projektet részben az a frusztrációja is táplálta, mely manapság a műanyag újrahasznosításában rendkívül jellemző: az anyagot ugyanis sokszor úgy használják fel újra, hogy az többé már nem lesz újrahasznosítható, ugyanis olyan ragasztókkal és egyéb anyagokkal, vegyszerekkel párosítják, ami ellehetetleníti ezt.

Miután Ortolani hallott olyan férgekről, melyek képesek lebontani, megemészteni némi műanyagot, ő is hasonlóban kezdett gondolkozni, csak emberi léptékben. Ehhez egy élelmiszermérnököt hívott segítségül, közösen pedig a vaníliafagyit választották megoldásként.

Egy összetevőre koncentráltak, arra, amely az ízt adja. A vaníliaízt a természetes út mellett mesterségesen is elő lehet állítani szintetikus vanilin segítségével, melyet kőolajból lehet készíteni.

Némi kémiai hókuszpókusz után sikerült is a műanyagból vanilint előállítani: egy enzimmel lebontották a nem ehető dolgot molekulákra, majd egy másikkal a molekulákból vanilint kreáltak.

Az ezzel ízesített fagyit azonban senki nem kóstolta még meg, maga az ötletgazda Ortolani sem. Elméletileg emberi fogyasztásra alkalmas a fagylalt, az összetevők tökéletesen stimmelnek, azonban az elkészítéshez vezető eljárások miatt az első gombócokat a különféle hatóságok kapják vizsgálati célokra, hogy meggyőződjenek, tényleg biztonságos elfogyasztani a műanyagból készült hűsítő.

A fagyi addig is egy hűtőben pihen, de meg lehet tekinteni, ugyanis kiállították a londoni Central Saint Martins épületében.