Érdekes dologra bukkantak Ebes határában a föld alatt

A magányos, kora avarkori sírból teljes lamellás páncél került elő, a viszonylag sekély sírban nyugvó harcos fölé lovát is eltemették. A ló alatt, az elhunyt fölé kiterítve került elő a páncél, amelyre ráhelyezték a harcos fából készült tegezét a benne lévő nyilakkal, valamint íját és kardját is.

A sír jelentőségét a benne lévő páncél adja, amely – a 2017-ben feltárt derecskei lelet után – a második olyan lamellás vért, amely valószínűleg teljesnek mondható, és régészeti feltáráson, viszonylag érintetlen állapotban került elő. Ebből adódóan – a lócsontokat leszámítva – a teljes leletegyüttest egy tömbben emelték ki a szakemberek, jelenleg a restaurátorműhelyben végzik a bontását, dokumentálását.

Az avar nehézlovasság felszerelésének fontos részét jelentették a lamellás páncélok. A több, kis vaslemezből készült páncéltípusnak általában néhány töredéke, egy-egy összefűzött darabja kerül elő a sírokból. Azokat a sírokat pedig, ahol a bennük talált lamellák száma teljes páncélra utal, korabeli vagy újkori bolygatás érte.

Így viselkedik a lamellás páncél, ha íjjal és baltával esnek neki:

A férfi alá terített páncél teljesnek mondható, nem megbolygatott állapotban, hanem eredeti helyzetben emelték ki. Ezeket a páncélokat az adott személyre szabták, nem voltak egységesek: eltérő méretű, formájú, számú lemezekből, eltérő fűzésmóddal készülhettek, eltérő számú sorokból állhattak, így minél több teljes, vagy majdnem teljes páncéllelet kerül elő ép állapotban, annál teljesebb képet kaphatunk nemcsak a páncélzatról, hanem az avar nehézlovasságról is.

Ezért is nagy jelentőségű az Ebesen a közelmúltban talált lovassír. Vizsgálata már megkezdődött, jelenleg a páncélzat, a fegyverek láthatók a testen, ám a restaurálás előrehaladtával további értékes leletek is előkerülhetnek még.

A régészek, minthogy a leletre novemberben, Rúfusz napján bukkantak, ezt a nevet adták a kora avarkorban, vélhetően a 7. század első felében élt harcosnak.