Tényleg komolyan gondolja a NASA az űrvitorlát

Az amerikai űrügynökség január 30-án sikeresen bontotta ki egy hatalmas napvitorla négy azonos szeletének egyikét a Colorado állami Longmontban, a Redwire Space létesítményében. A demonstráció nagy lépés a gyakorlati alkalmazás irányába. A cél, hogy a technológiát a távolabbi jövőben a mélyűr meghódítására lehessen használni.

“Ez volt az utolsó nagy lépés a földön, mielőtt a technológiát űrmissziókon is tesztelhetjük” – mondta Les Johnson, a NASA szakembere egy nyilatkozatban. “Most az következik, hogy a tudósok javaslatot tegyenek a napvitorlák használatára a küldetéseik során. Elértük a célunkat, és bebizonyítottuk, hogy készen állunk a repülésre”.

A vitorla mérete 1652 négyzetméter lesz, amikor teljesen kibontják az űrben A vitorla alumíniummal bevont polimer anyagból készül, amelynek vastagsága 2,5 mikron, azaz vékonyabb az emberi hajszálnál.

A napvitorlás technológia lehetővé teheti az űrhajók számára, hogy hajtóanyag nélkül utazzanak, csökkentve ezzel a missziók költségeit, egyben tágítva az űrkutatás határait. A névben benne van a működés elve: ahogy a vitorlás a szelet használja a haladáshoz, a napvitorla a napfényt fogja meg, és ezzel biztosítja a mozgási energiát. A fény részecskéinek, az úgynevezett fotonoknak nincs tömegük, mégis, amikor visszaverődnek egy fényvisszaverő felületről, például a napvitorla fóliaszerű anyagáról, lendületük egy részét átadják annak. Az űr vákuumában és elegendő mennyiségű fotonnal idővel nagy mennyiségű energiát lehet átadni így a  napvitorlának.