A repülésben rengeteg olyan dolog van, ami az olajozott működést, a biztonságos üzemeltetést szolgálja, és nekünk, utasoknak alapból nem beszélnek. Pedig lehetnek nagyon érdekesek, több olyan apró részlete is van a légi közlekedésnek, amelyekről nem is sejtjük milyen komoly jelentőséget hordoznak.
Ha “SSSS”-t találsz a beszállókártyádon (Secondary Security Screening Selection – másodlagos biztonsági átvizsgálás), az azt jelenti, hogy kiválasztottak további biztonsági ellenőrzésre, általában olyan tényezők miatt, amelyek gyanút keltenek, mint az utolsó pillanatban történő foglalások vagy az egyirányú jegyek vásárlása. Európában ettől nem kell tartani, de ha az Egyesült Államok felé repülnénk, akkor van esély, hogy kiválasztanak. Ezt a jelölést az Amerikai Közlekedésbiztonsági Hivatal (TSA) alkalmazza, ilyenkor a TSA egyik tisztviselője félreállítja az utast, és kikérdezéssel mélyíti el a biztonsági átvizsgálást.
A repülőgépen felszolgált étel ízélményét a kabin alacsony páratartalma és nyomása befolyásolja, ezek ugyanis tompítják az ízlelési és szaglási képességet. A repülők levegője nagyon száraz, 12 százalék körüli a páratartalom, mintha egy sivatagban lennénk. Ezért az orrjáratok kiszáradnak, a szaglóképesség csökken, és mivel a szaglás rendkívül fontos szerepet játszik az ízlelésben, az ételek ízének érzékelése jelentősen tompulhat – írja az IFL Science.
Egyes légitársaságok ennek ellensúlyozására növelik ételeik só- és cukortartalmát. A kutatás szerint az állandó háttérzaj is negatívan befolyásolja az étkezés élményét, az ízeket, így meglepő módon a levegőben elfogyasztott ebéd minőségét egy jó fejhallgatóval is növelhetjük.
Sokak szerint mítosz, pedig ez egy bevett biztonsági protokoll. Bár nem kötelező érvényű, de általában a pilóta és másodpilóta különböző ételeket eszik, hogy elkerüljék a mindkettejüket érintő ételmérgezés kockázatát. Rövidebb utakon akár a saját szendvicsüket is fogyaszthatják, a hosszú járatokon pedig vagy ugyanazt eszik, mint az utasok, vagy külön ellátást kapnak, ez légitársaságtól függ.
Szintén a biztonságot szolgálja, hogy együtt sem ebédelhetnek, az ételt különböző időpontban kell elfogyasztaniuk. Így egyrészt kiderül a hamarabb evő esetén, hogy volt-e valami probléma az étellel, másrészt a gép robotpilóta üzemmódban sincs teljesen magára hagyva, egy ember mindig ugrása kész, ha valamilyen probléma adódna.
Az ablakokban lévő apró lyuk, amelyet áteresztő lyuknak neveznek, az ablak rétegei között kialakuló légnyomáskülönbséget egyensúlyozza ki, és megakadályozza az ablakok párásodását. A repülőgépek utazómagasságában (9-12 ezer méter) a külső nyomás sokkal alacsonyabb, mint a kabinban uralkodónál, utóbbi nagyjából a tengerszint feletti 2600 méteres magasságnak felel meg. Ezt egyenlíti ki a többrétegű ablak középső szeletében található apró nyílás.
A kabin belsejében található fekete háromszögek jelzik a legjobb kilátást nyújtó ablakokat a szárnyak és a motorok ellenőrzéséhez. Ha a repülőgép személyzetnek ellenőriznie kell a szárnyakat, ezek a háromszögek jelölik a legjobb kilátási pontokat, ahonnan csekkolhatók a fékszárnyak, kritikus alkatrészek, mint például a futómű. Különösen hasznos ez téli körülmények között, hogy megbizonyosodjanak arról, a szárnyak megfelelően jégtelenítve vannak-e (ezt az ellenőrzést felszállás előtt kell elvégezni, bár ezt általában a földi személyzet végzi).
Utasként ez a hely azoknak lehet érdekes, akik látványos mobilos videót akarnak készíteni, a fekete háromszöggel jelölt sorban a szárnyakat is magába foglaló, egyedi kilátást élvezhetünk.