Az Amerikai Parti Őrség mentőhajója, a 47 LMB azoknak jelent reménysugárt, akikhez egyéb vízi vagy légi jármű már nem tud eljutni. Főleg a természettel szemben ellenálló ez a konstrukció, nyilván egy katonai támadás, akna könnyen a tenger fenekére küldené.
A viharok viszont nem bírnak vele, akár 110 km/órás tornádónak is ellenáll, hatméteres hullámokon is átvág, ha pedig jön a becsapódás, akkor az ütközés 3 G-s erejét is állja. Ha felborul, akkor tíz másodperc alatt visszafordul az eredeti állapotba, az alumínium hajótest zárt rekeszeinek köszönhetően pedig sosem önti el teljesen a víz.
A hajó mozgatásáról két Detroit Diesel dízelmotor gondoskodik, egyenként 435 lóerős teljesítménnyel, a gázolajat pedig egy 1500 literes tartályból kapják. Irányítása “fly-by-wire” módon, tehát fizikailag összekötött rendszerek nélkül, elektronikával történik, így a hajó négy különféle posztról is irányítható.
A megoldás egyszerű, és alapja a fizika, nem kell hozzá csúcstechnika. A 47 LMB építése “keljfeljancsi”-elvet követ. Súlypontja alacsonyan van, felhajtóereje nagy, a fedélzeten levegővel teli szegmenseket, bójákat helyeztek el, így a hajó, amíg nem sérül, mindig visszafordul eredeti helyzetébe.
Különleges képességei mit sem érnének jól képzett személyzet nélkül. Ezeket a hajókat hat év tréning után vehetik birtokba az életmentők. A kiképzés során megtanulják, hogyan kell elkerülni, illetve “betörni” a hullámokat, melyek azok a fogások, amelyekkel egy darabban túlélhető a borulás. Ha ez megtörténik, akkor sincs nagy gond, mivel a személyzetet hevederek rögzítik a hajóhoz, így egy nagy levegővel túlélhető a bukfenc. Minden bevetés életveszélyes, a kiképzés kőkemény, ahogy a munkakörülmények is, nem csoda, hogy a munkáért nagyjából évi 70-75 millió forintnak megfelelő dollárt adnak az Egyesült Államokban.