Ha valaki sugárhajtóművet emleget, a legtöbb embernek a modern utasszállítókon is alkalmazott gázturbinás verzió jut eszébe. Ebben a turbina, egy forgó alkatrész szolgáltatja a tolóerőt. Létezik azonban olyan rendszer is, melyben nincs szükség mozgó alkatrészre: a pulzáló vagy lüktető sugárhajtóművek ilyenek.
Ezek a rezonanciát hasznosítják, a működési elvük röviden pedig annyi, hogy a kitáguló égéstermék ereje löki, tolja előre a hajtott szerkezetet. Épp ettől lesz pulzáló, a be-berobbanó üzemanyagtól.
A rendszer, melynek alapját már 1905-ben szabadalmazták, rendkívül komplex, épp ezért a legdrágább sugárhajtási megoldások közé tartozik. Néhány esetet leszámítva nem is erőltetik igazán a használatát, ám az amerikai Wave Engine az egyik ilyen jelen kori kivétel. A cég nagy erőkkel dolgozik azon, hogy olcsóbbá és jobbá tegye az évszázados technológiát, kiterjesztendő az alkalmazási lehetőségeket.
Nagy lépés lenne például, ha a repülés világában is széles körben elterjedne a pulzáló sugárhajtómű. Rá is mentek erre, és hosszú, többéves tervezési és kivitelezési folyamatot követően elkészítettek egy olyan drónt, melyet egy ilyen erőforrás mozgat. Repüléséről felvétel is készült – érdemes a hangokat is figyelni:
A katonai drónokra emlékeztető szerkezet 45 kilót nyom, tetején kapott helyet a Wave Engine 222 N tolóerőre képes hajtóműve, melyet távolról is be lehet indítani, és üzemelhet benzinnel, kerozinalapú üzemanyaggal és bioetanollal (E85) is.
A szerkezet a cég közleménye szerint a levegőben is be/újraindítható, ki is próbálták a funkciót. Repültek vele 320 km/órás sebességgel is, ennek csak a tesztlétesítmény korlátai szabtak határt.