Életünknek olyannyira szerves része a pislogás, hogy észre sem vesszük, mikor csináljuk. De miért is pislogunk? Alapvetően két dologgal szokták a tevékenységet indokolni: egyrészt a tisztító funkcióval, másrészt azzal, hogy így nedvesítjük a látásért felelős érzékszervünket.
A Rochesteri Egyetem kutatóinak azonban ez nem volt elég: meg akarták tudni, származhat-e további előnyünk (vagy esetleg hátrányunk) abból, hogy pislogunk. A múltból már ismert volt néhány információ ezzel kapcsolatban: egyfelől az, hogy 3 tizedmásodpercig nem látunk, másfelől viszont már rájöttek arra, hogy figyelmünket frissíthetjük ezzel, és a tárgyakat is jobban felismerhetjük.
Most azonban egy ezeknél átfogóbb kutatásba vágtak bele Bin Yang idegtudós vezetésével. Fogtak tizenkét önkéntest és nagy felbontású szemmozgáskövető kamerákat, hogy alaposan megfigyeljék a pislogás hatásait. Az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a pislogások erősítik a vizuális jelek erősségét a retinára eső fény intenzitásának modulálásával. Magyarán,
A tesztek során azt is megfigyelték, hogy ez a hatás mind a reflexszerű, mint az utasított pislogásoknál megfigyelhető volt. Yang és kollégái a kiadott tanulmányban azt is írják, hogy a tevékenység az érzékenységen javít, és nem a jelek feldolgozását gyorsítja fel.
Egyes mérések szerint egy átlagos ember ébren töltött idejének nagyjából tíz százalékát tölti pislogással.