Az iskolai biológiaórákon úgy tanuljuk, hogy az emlősök egyik megkülönböztető tulajdonsága az, hogy tejjel táplálják utódaikat. Ha azonban precízebbek szeretnénk lenni, akkor inkább úgy kellene fogalmaznunk, hogy minden emlősnek van teje, de nem minden állat emlős, aminek van teje.
Ugyanis vannak olyan állatok, melyek képesek előállítani tejszerű, az emlősök tejének tulajdonságait hordozó folyadékot. Mutatunk is ötöt, melyekre igaz ez az állítás!
Tudtad, hogy a csótány teje 3,5-szer annyi energiát tartalmaz, mint a tehéntej? Hozzájutni persze igen nehéz lenne, és gusztusunk sem lenne hozzá. A Diploptera punctata nevű faj büszkélkedhet ezzel, mely a csótányok között egyedüliként elevenszülő. A tej egyébként nem hagyja el az szülő testét, ugyanis az utódokat még szervezetén belül táplálja ezzel a tejszerű anyaggal, mely fehérjeszerkezetét illetően olyan, mint a hagyományos tej, ráadásul tartalmazza a fontos aminosavakat, zsírt és cukrot is.
Az inkább nagyra nőtt gilisztára emlékeztető gyűrűs, lábatlan kétéltű (Siphonops annulatus) Dél-Amerikában őshonos. Nemrég erről fedezték fel tudósok, hogy kloákáján tejszerű váladék távozik, ezzel eteti utódait. Azt már kb. száz évvel ezelőtt is megállapították róla, hogy a hasonló lábatlan kétéltűekhez hasonlóan ennek a fajnak az egyedei sem hagyják sorsukra az újszülötteket, azonban a tejjel táplálás ténye csak nemrég derült ki.
Nem túl közismert tény, de már a 18. században is megfigyelték, hogy bizonyos madárfélék a visszaöklendezett, félig megemésztett táplálékon túl tejszerű anyaggal is etetik fiókáikat. A galamb esetében ráadásul az is biztos, hogy ez a zsíros, fehérjében gazdag anyag, mely a torokban termelődik, nem csupán a tojóknál képződik, hanem a hímeknél is. Tudósok szerint nem zárható ki, hogy a madarak ezt a tulajdonságot még dinoszauruszőseiktől örökölték, feltehető, hogy néhány faj hasonlóan gondoskodott utódjáról több tíz millió évvel ezelőtt.