Kőolajban fürdőznek ezek a wellnessezők

Azerbajdzsán nyugati felén, Gandzsa városa mellett található Naftalan. Akár a helyi Hévíznek is nevezhetnénk, hiszen hasonló súlyú és jellegű belföldi turisztikai központról van szó: mindkét helyen abból teremtettek értéket, ami a felszín alól jön.

Csakhogy amíg itthon a termálvíz vonzza a turistákat, addig ott

Naftalan városában több hotel és egyéb szállásadó hely is arra rendezkedett be, hogy naftalanba, a kőolaj egy helyi változatában fürdessék az embereket. Tódulnak is oda a gyógyulni vágyók, ugyanis hisznek abban, hogy az alacsony viszkozitású elegy képes hatékony kezelést nyújtani több mint 70 egészségügyi problémára.

Hogy ezt ki és hogyan találta ki vagy jött rá, valószínűleg örök rejtély marad. Tartja magát egy legenda, miszerint egy beteg teve pihent meg annak idején egy olajtóban, és láss csodát, meggyógyult. Az is biztos, hogy már Marco Polo idejében is hittek a helyiek ebben, mert a híres utazó feljegyzést készített erről.

Az olaj kapcsán természetesen felmerül, hogy ez biztos egészséges-e. Annak idején a szovjetek sorra jöttek ki saját kutatási eredményeikkel, mennyire jó is a naftalan, de ezt Európa nyugati felén kétségbe vonták. Az első komolyabban vehető eredmények Jugoszláviából érkeztek az 1970-es évekből, annak is horvát részéből. A Zágrábi Egyetem kutatói mintát vettek az azeri olajból, olajcégük, az INA segítségével kielemezték, majd rájöttek, hogy a naftalan tényleg nem rákkeltő. 1978-ban azt is elkezdték kipróbálni 770 páciensen, tényleg van-e gyógyító ereje.

Meglepő módon arra jutottak, hogy van benne valami. A siker akkora lett, hogy Zágráb közelében meg is nyílt a horvát Naftalan, ahol finomított formában, de ugyanabban az olajban lehet fürdeni és gyógyulni. A betegéletutak utánkövetéséből az is kiderült, hogy terápiás formában hatékonyan alkalmazható alternatív gyógymódról van szó bizonyos betegségek esetén.

Azzal persze számolni kell az ilyen fürdésben résztvevők szerint, hogy az emberi test napokig olajszagú marad.