Be mernéd vállalni Európa legőrültebb fesztiválját?

A legenda szerint Pamplona első püspöke, Szent Fermín egy római szenátor kereszténységre tért fia volt, akit 303-ban, galliai térítőútján, Amiens-ben fejeztek le. A mártírhalált halt püspök Pamplona és Navarra társvédőszentje, továbbá a csizmadiák, borkereskedők és pékek patrónusa lett. Ereklyéinek egy része 1196-ban került vissza Franciaországból szülővárosába, ahol ezután ezt rendszeresen október 10-én ünnepelték meg.

A rossz őszi időjárás miatt 1591-ben az ünnepet július elejére helyezték át, amely így egybeesett a hagyományos állatvásárokkal, ahol a marhakereskedők bikaviadalokat is tartottak. Ebből alakult ki a kezdetben kétnapos Feria de San Fermín (vagy helyi nevén sanfermines), amely idővel hosszabb lett, és új látványosságokkal, köztük a 17. századtól a bikafuttatással bővült.

MTI fotóbank: AP/Alvaro Barrientos

A kilencnapos fesztivál hírneve nagyban köszönhető Ernest Hemingwaynek, aki 1923-ban látogatta meg először a bikafuttatást, és 1926-ban megjelent “Fiesta” (A nap is felkel) című regényében örökítette meg élményeit. A regény felkeltette a világ figyelmét a különleges eseményre, amelyre ma már turisták tömegei érkeznek. A kétszázezer lakosú Pamplona ilyenkor több mint egymillió turistát fogad, akik esznek-isznak, énekelnek, táncolnak, és felszabadultan ünneplik a világ egyik legőrültebb fiesztáját.

Fotó: Getty Images/Danny Lehman

A fesztivált július 6-án délben, a városháza erkélyéről kilőtt rakétával (chupinazo) nyitják meg a tengernyi, hagyományos baszk viseletbe (fehér ruha, piros nyak- és derékkendő) öltözött tömeg előtt. A következő reggeltől naponta több ezer helyi és turista mutatja meg bátorságát – vagy vállalja a könnyelműen kockázatot – a híres-hírhedt bikafuttatásokon.

A bikafuttatás menete évtizedek óta változatlan. A bikaviadalokra tenyésztett állatokat a futtatás előtti éjszakán hagyományosan lábon hajtják át a város közepén lévő karámokba. Reggel nyolckor egy rakéta jelzi, hogy a karámból kiengedték a viadalra szánt hat bikát, hat békés természetű ökör kíséretében, akik minden nap megteszik az általuk jól ismert utat. A futók egy összetekert újsággal “felfegyverkezve” rohannak a hatmázsás bikák előtt az óváros szűk, kordonokkal védett utcáin.

Fotó: Getty Images/Fernando Pidal/SOPA Images/LightRocket

Az 875 méteres távot három-négy perc alatt kell megtenniük, ami így is baleset- és életveszélyes.

A résztvevőknek erős idegzetre, gyors reflexekre és jó erőnlétre van szükségük, de szerencse is kell hozzá. A baszk ruhát viselő, tapasztalt helyiek, a “mozók” művészetnek tekintik a futást, komolyan edzenek, és indulás előtt Szent Fermín szobránál énekelve kérik áldását. Az átlagosan 2000 fős tömegben azonban sok tapasztalatlan turista is tolong, akik az éjszakai fesztiválozás után, a veszélyt alábecsülve állnak rajthoz. A futók 54%-a csak egyszer vesz részt ezen a stresszes próbatételen.

MTI fotóbank: AP/Alvaro Barrientos

Bár statisztikailag alacsony a rizikó, a bikák és emberek kiszámíthatatlan reakciói miatt a futás végzetes tragédiához is vezethet. 1910 óta 16 ember vesztette életét a szűk utcákon, legutóbb 2009-ben egy 27 éves madridi férfit öklelt halálra egy bika, de a kisebb-nagyobb sérülések száma minden évben eléri a százat. Az útvonal mellett 50 méterenként elsősegélypontokat állítanak fel, és húsz mentőautó áll készenlétben.

Fotó: Getty Images/Fernando Pidal/SOPA Images/LightRocket

A bikafuttatás után kezdetét veszi a mulatozás, a vendéglátóhelyek kinyitnak, a futók pedig bőséges reggelivel jutalmazzák magukat.