Pablo Escobar (1949-1993) a modern kor történetének legrejtélyesebb drogbárója, akinek személye mai napig komoly hatással van szülőhazája, Kolumbia életére. A kokainból szerzett dollármilliókból valóságos birodalmat épített, a Forbes 1989-es listája alapján a világ hetedik leggazdagabb embere volt, és itt csak a publikusan elérhető vagyont vették figyelembe.
Fényűző életet kezdett élni, híres Hacienda Napoles nevű birtokán saját állatkertet rendezett be, de a törvény keze végül utolérte, 1993-ban egy rendőri rajtaütés során agyonlőtték. Az általa vezetett Medellín kartell több ezer ember meggyilkolásáért felel, emberrablások, bombamerényletek köthetőek a szervezethez, azaz az egyik leggonoszabb, leghidegvérűbb maffiafőnökről van (volt) szó.
Ugyanakkor Escobar földijeitől nem sajnálta az ebül szerzett pénzt, aki vétett, az könnyen golyót kapott, de vagyonából kórházakat finanszírozott, szociális lakásokat és iskolákat építtetett, ezért szülővárosában, Medellínben a szegényebb emberek istenként tisztelték. Helyi egyesületének envigadói futballstadionját is az ő pénzéből építették.
Halála valódi gyásznap volt a szülőföldjén, a rendőrség becslése szerint az agyonlőtt drogkereskedő temetésén 20 000 ember vett részt a Medellín külvárosában lévő temetőben.
A fentiek miatt lehetséges, hogy kész kultusz övezi a nevét, a rémtettek emléke megfakult az idővel, a turisták pedig kíváncsiak a véreskezű drogbáró hagyatékára. Erre rárepülve számos árus emléktárgyak forgalmazásába kezdett, amelyek inkább a rejtélyes, törvényen kívüli jótevőt mintázzák a maffiavezér helyett.
A jelenség nem tetszik az ország vezetésének, Kolumbiában egy előterjesztett javaslat alapján betilthatják az Escobart istenítő tárgyak, szuvenírek árusítását.
Ha a parlament elfogadja a javaslatot, akkor bő 60 ezer forintnak megfelelő pesóra büntethetik az Escobart (és egyéb bűnözőket) éltető szuvenírek árusítóit, sőt, a rendőrség bírságot szabhat ki azokra is, akik Escobar arcképét, alakját ábrázoló ruházatban flangálnak Kolumbia utcáin.
Az ország legvéresebb időszakáért felelős figurát tényleg nem kellene felemelni, ugyanakkor a helyiek számára bevételi forrást jelent a furcsa emléktárgyakra vágyó turisták költése, azok pedig egyre többen vannak, érkeznek Európából ugyanúgy, mint Észak-Amerikából.
Az előterjesztést benyújtó politikus, Cristian Avendaño szerint mindenképp lehetne más módot találni a pénzszerzésre, olyasmi, amivel “el lehet adni” Kolumbiát a világnak. Viszont amíg óriási siker az Escobar életéről készült Netflix-sorozat, és a turisták ilyen tárgyakat keresnek, addig a tiltás talán csak tovább fűti a misztikumot, és a rendelkezés pont ellenkező irányba sül el, mint ahogy tervezték.