Az arany évezredek óta lázban tartja az emberiséget, és amióta ismerjük ezt az anyagot, nagyjából azóta próbálunk rájönni arra, hogyan csinálhatunk belőle mi is magunknak még többet. Erre nemigen van esélyünk: a Föld összes aranya neutroncsillagok ütközéséből, illetve a bolygóba csapódott aranytartalmú meteorokból származik, ilyesmi pedig nemigen zajlik sem a kerti sufnikban, sem a legmodernebb laboratóriumokban.
Az aranyat keresők legtöbbször az apró, szabad szemmel még épphogy látható pelyheket, rögöcskéket gyűjtik, illetve ezekre bukkannak. Nagy rögöket elvétve találni csak, azonban az ausztrál Monash Egyetem rájött arra, hogyan lehet aranyrögöket “csinálni”.
Folyamatuk megértéséhez érdemes azt is tudni, hogy a Föld mélyében az arany egészen gyakran jelenik meg kvarckristályok belsejében, gyakorlatilag kicsapódva a forró, vizes folyadékból bolygónk kérgének bugyraiban. Ezt a folyamatot rekonstruálták az ausztrálok, de csavartak egyet a dolgon, és bevetettek némi elektromosságot is.
Külön áramforrás ehhez nem is kellett: a kvarc piezoelektromos anyag, azaz ha összenyomják, benne elektromos polarizáció lép fel. Ez elektromos feszültséget hoz létre – a kvarcórák is ezt használják ki. Az elektromosság megjelenésével az arany viselkedése is megváltozott a beszámoló szerint: sokkal koncentráltabbá vált a kicsapódása, sok kisebb rögöcske helyett kevesebb nagyobb rög jelent meg.
A természetben azonban ez nem alap, az extra nyomást pedig ember nem tudja biztosítani. A kísérletben ezt egy olyan géppel oldották meg, mely gyakorlatilag földrengést szimulált. Összefügg ezzel, hogy a legnagyobb aranyrögökből többet is szeizmológiailag jelenleg vagy korábban aktívabb területek mentén találták.