A Földön körülbelül 1000 olyan vulkáni kürtőt ismerünk, ahol van esély arra, hogy gyémántot találjanak. Ezeknek eddig elenyésző hányadát, mindössze hatvanegyet bányásztak ki. A nagyon kis mennyiségű gyémántot tartalmazó kőzettestek bányászata rendkívül drága és veszteséges a bányavállalatok számára. Emellett rengeteg energiát és munkaerőt kíván, és a környezetre is káros.
A Szegedi Tudományegyetem PhD-hallgatója, Sahroz Khan kutatásának fókuszában az áll, hogy mi a különbség az olyan kürtők között, amelyekben jelentős mennyiségű gyémánt van és azok között, amelyekben elenyésző, vagy egyáltalán nincs. A projektben érintett kutatók többsége magyarországi, mint például Dr. Kovács István, a Földfizikai és Űrtudományi Intézet munkatársa vagy Dr. Szabó Csaba, az ELTE oktatója.
A kulcs a keletkezés körülményeiben keresendő, amelynek kézzelfogható nyomait a gyémántot hordozó kőzetben találhatják meg a hozzáértők. A gyémánt a tiszta szén egyik, bár igen ritka megjelenési formája. Messze a Föld felszíne alatt, több mint 150 km mélységben, nagy nyomás alatt keletkezik.
Az itt uralkodó fizikai körülmények stabilan is tartják a gyémántot, mindaddig, amíg az valamilyen földtani folyamat során a felszínhez közel nem kerül. Az emelkedés közben megváltoznak a fizikai paraméterek is, kisebb lesz a nyomás, számottevően csökken a hőmérséklet, amire a gyémánt kétféle módon reagálhat: vagy átalakul a szén kis nyomáson stabil módosulatává, grafittá, vagy oxigénnel reagálva szén-dioxiddá válik.
A kutatás lényegében arra fókuszálnak, hogy a gyémántokat körülvevő kőzetalkotó ásványok összetételében keresnek megfigyelhető elváltozásokat, mintázatokat a szakemberek. Az öt éve kezdődött vizsgálatsorozat alapja az összehasonlítás. Összevetnek pl. gyémántban gazdag és gyémántban szegény dél-afrikai bányákból származó mintákat, az eredmények pedig segítenek meghatározni a gyémántok pusztulásának helyét, csökkentve a drága és pazarló bányászat szükségességét. Ez pénzt és erőforrásokat takarít meg, és segíti a környezet védelmét.