Gyomorforgató, mitől lett gyönyörű a Maldív-szigetek

Ha megkérnénk az embereket, képzeljék el tengerparti álomnyaralásukat, a legtöbb esetben nem maradna ki a fehér homok. Különleges látvány, amikor a végtelennek tűnő víz ilyen partszakasszal találkozik, a bőrünkön pedig már kis túlzással érezzük a meleget és a napsütést, ha csak erre gondolunk.

A fehér homok különlegessége az is, hogy nagy része nem úgy képződik, mint általában a homok szokott. Az alapreceptet mindenki ismeri: az erózió hatására nagy kövekből kisebbek lesznek, a kicsikből még kisebbek, és így tovább. Itt ezt el kell felejteni, legalábbis az eróziót mindenképpen. Ennek helyén ugyanis a papagájhal áll.

Kép: Getty Images

Ez az akár 40 évig is elélő, olykor 1,2 méteresre és 45 kilósra is megnövő hal a szájáról kapta a nevét, amivel kiválóan le tudja harapni a kövekről az algákat vagy az elhalt korallokat. Ezeket jól megcsócsálja – konkrétan homok finomságúvá őrli -, majd amit nem tud ebből megemészteni, azt ürülékként bocsájtja ki.

Kép: Reinhard Dirscherl/ullstein bild via Getty Images

Ebből az ürülékből épülnek fel tehát a legszebb tengerpartok, pl. Hawaiin vagy a Maldív-szigeteken, hogy csak pár példát említsünk. Persze nem csak ezért hasznosak ezek a halak: a korallszirtek takarítóiként hozzájárulnak a változatos ökoszisztémához is, jelenlétük így duplán pozitív.