A repülés a modern világ egyik legnagyobb vívmánya, amely lehetővé teszi, hogy szinte bárhová eljussunk a Földön. Mégis vannak olyan különleges helyek, amivel a pilóták és a légitársaságok inkább nem kockáztatnak. Ezek a pontok szinte mindig üresek a repülési térképeken.
De miért ilyen nehéz ezeket a területeket átrepülni? Miért tartanak tőle a pilóták? Ebben a cikkben megismerhetjük az okokat, amelyek egyszerre kötődnek a természet szépségeihez és az emberi technológia korlátaihoz.
Tibet, a Közép-Ázsiában fekvő hatalmas fennsík, a világ legmagasabban elterülő területe, ahol a legtöbb régió minimum 4000 méterrel a tengerszint felett található. A lenyűgöző Tibeti-fennsíkot hatalmas hegyláncok ölelik körül: északon a Kunlun-hegység (7100 méter feletti magassággal), délen a Himalája, amely a világ legmagasabb csúcsainak ad otthont. A Himalája légtere azonban nemcsak káprázatosan szép, hanem a pilóták rémálma is.
A polgári repülőgépek elméletileg átrepülhetnek a Himalája felett, ha rendelkeznek a kínai hatóságok által kiadott különleges engedéllyel. Ez azonban komoly technikai feltételekhez kötött. A repülőgépeknek például modernizált oxigénellátó rendszerekkel kell rendelkezniük, hogy vészhelyzet esetén biztosítani tudják az utasok légzését.
A modern utasszállítók 10-12 km magasan repülnek, mivel ebben a magasságban kisebb a légellenállás, ami hatékonyabb üzemanyag-felhasználást eredményez. De ilyen magasságban a levegő oxigéntartalma rendkívül alacsony, és ha a kabinnyomás csökkenne, mindössze 15 másodperc elég lenne az eszméletvesztéshez. A repülőgépeken ezért oxigénmaszkok állnak rendelkezésre, amelyek körülbelül 20 percig biztosítanak elegendő oxigént az utasoknak és a személyzetek.
Ez az idő általában elegendő ahhoz, hogy a pilóták 2-3 km-es magasságba süllyedjenek, ahol már van megfelelő mennyiségű oxigén.
Ezért a legtöbb légitársaság inkább módosítja az útvonalát, hogy elkerülje Tibetet, ha nincs a gépein megfelelő oxigénellátó rendszer.
Ezen felül Tibet felett a turbulencia esélye is megnő, hiszen a hegycsúcsok és a repülési magasság közötti különbség viszonylag kicsi. Bár a turbulencia ritkán jelent közvetlen veszélyt a repülőgépek biztonságára, az utasok számára kényelmetlenséget okoz, amit a légitársaságok igyekeznek elkerülni.
Tibet mellett a másik “tiltott zóna” az Antarktisz. Bár a déli kontinens fölött való átrepülés nem ütközik technikai akadályokba, a terület elkerülése több gyakorlati okra vezethető vissza.
A csernobili atomerőmű-baleset következményeként létrejött zárt zónát sok légitársaság elkerüli. Bár a sugárzás mértéke a magasságban nem jelentene közvetlen veszélyt a repülőgépre, a terület felett történő repülés továbbra is érzékeny téma, és a szabályozások miatt az érintett légteret gyakran kihagyják.
Mostanában a háborús helyzet miatt sem nagyon repkednek utasszállító repülőgépek Ukrajna légterében.
Ezek a területek nem mindig esnek tilalom alá, de vészhelyzet esetén a leszállási lehetőségek hiánya miatt sok légitársaság inkább megkerüli őket. Az infrastruktúra és a navigációs segédeszközök hiánya is nehézséget jelent.
A világ legkisebb országának légtere nem csupán szimbolikus okokból kerülendő zóna a légitársaságok számára. A Vatikán fölött repülési tilalom van érvényben a pápai állam különleges státusza és a biztonságának garantálása érdekében.
A Bermuda-háromszög egy tengeri terület, amelynek csúcsai Florida, Bermuda és Puerto Rico között találhatók. A terület a 20. században vált híressé különféle eltűnésekről szóló történetek miatt, amelyekhez sokszor paranormális magyarázatokat fűztek. Ezeket azonban a legtöbb esetben időjárási viszonyok, navigációs hibák, emberi tévedések vagy technikai problémák okozták.
A Bermuda-háromszög nem veszélyesebb, mint bármely más, hasonló méretű tengeri vagy légi közlekedési térség. A területen áthaladó repülőjáratok és hajók forgalma rendkívül nagy, így statisztikailag több baleset vagy eltűnés történhetett itt a múltban. Ez azonban nem utal különleges veszélyforrásra.