
Az 1998-as Kopernikusz és a 2011-es Galileo űrprogramok után az Európai Unió Iris² néven új, nagyszabású programot indít, melynek célja 290 műhold űrbe juttatása és üzembe helyezése 2030-ra. A program elsődleges céljai közé tartozik az EU számára végzett katonai felderítés, válságkezelés (humanitárius segítségnyújtás), bűnüldözés valamint a kibervédelem segítése.
Ezzel a lépéssel hasonló műhold-hálózatot építene ki az EU, mint az Elon Musk-féle SpaceX projektje, a Starlink. A 6700 darabnál is több műholdból álló hálózat célja, hogy globális, vezeték nélküli internethozzáférést biztosítson. A Starlinkkel ellentétben az Iris² célja az európai lefedettség másoktól független biztosítása.
Az állami feladatok mellett azonban publikus felhasználásra is használhatók lesznek az eszközök: a rendszer tömegpiaci alkalmazásokat is lehetővé tesz majd, beleértve a mobil és vezetékes szélessávú műholdas hozzáférést.
Az EU célja ezzel, hogy ne legyen kitéve harmadik fél eszközeinek, saját műholdjaival tudja menedzselni a biztonsági és védelmi feladatokat.
A programban kétfajta műholdat használnak majd, egy részük alacsony, míg egy részük közepes földi pályán fog mozogni. Az Iris² konstelláció célja, hogy akár 1000 egyedi műholdat tudjanak kiváltani, melyek az EU által felügyelt célokat szolgálják majd.
A programban az brit-francia Airbus Defence and Space, a Deutsche Telekom, a francia Thales Alenia Space és az olasz Telespazio vesz részt. EU-n kívüli országok – például a már nem tag Egyesült Királyság – kizárólag akkor élvezhetik a program előnyeit, ha beszállnak a finanszírozásba, és sikerül megállapodniuk a működtető cégek egyikével. Az üzemeltetők közt szerepel a távközlési műholdakkal foglalkozó francia Eutelstat, luxemburgi SES, valamint a spanyol Hispasat.
A cikk szerzője Gábor Bálint