
Ha csak felületesen is, de Mózes történetét mindenki ismeri: ő volt az, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, hogy azon keresztül, száraz lábbal hazavezesse a zsidókat Egyiptomból. Hogy a leírt jelenség megtörtént-e ott, ahogy a Biblia írja, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy a természet máshol képes ilyesmire.
Ennek megtekintéséhez Dél-Koreáig kell utazni. Az ország szigetekkel tarkított délnyugati csücskénél a Csindo és a Modo szigetek között ugyanis évente két alkalommal megnyílik a tenger. Mindez az árapályjelenségnek köszönhető, mely jellemzően március és június között szokott úgy felerősödni, hogy van egy-egy óra, amikor egy 40-60 méter széles sáv gyakorlatilag szárazzá válik 2,8 kilométer hosszan.
A létrejövő természetes hidat a koreaiak rendre ki is használják, kisebb ünnepséget is szerveznek a természet eme különlegessége mellé. A táv nem hosszú, így sokan át is gyalogolnak egyik szigetről a másikra. Nem árt azonban a sietség: aki későn indul, lemarad az apályról, és térdig érő vízzel, valamint süppedős talajjal kell küzdenie.
A jelenség a helyiek körében régóta ismert, nemzetközi hírnevet pedig 1975-ben kapott, amikor az akkori francia nagykövet, Pierre Landy ellátogatott oda. Napjainkban nem ritka, hogy félmillió ember is meglátogatja a Csindo és Modo szigetek ideiglenes hídját.
Hogy milyen erős tud lenni az árapályjelenség, azt már bemutattuk a First Classon a bretagne-i Saint-Malo városáról szóló cikkünkben. Ez az a hely, ahol a tenger hullámai akár a harmadik emeletet is nyaldoshatják, de nyugodt időben is óriási területet önt el, majd húzódik onnan vissza a víz.