
Ez az akadálya az igazi hosszú űrutazásoknak, mert ahogy elhagyják a Föld nyújtotta védőburkot, extrém hatások tömkelege hat az űrhajósokra.
Ezeket a hatásokat pedig már itt, a Földön is állandóan kutatják és vizsgálják. Az ilyen kísérletekhez persze alanyok is kellenek, akiknek egész komoly tiszteletdíj jár a fáradalmaikért. Esetünkben tíz napért kaptak kétmillió forintnak megfelelő összeget, és ezért szó szerint csak feküdni kellett. Azt viszont a nap 24 órájában.
Az Európai Űrügynökség (ESA) irányítása alatt jó ideje folyik egy kísérletsorozat, amely az űrben uralkodó mikrogravitációs viszonyokat szimulálja. Ehhez önkéntes jelentkezőket kerestek, akik vállalták, hogy tíz napig szó szerint egy percre sem kelnek fel a különlegesen kialakított, speciális vízágyakból.
Tehát 240 órán keresztül csak fetrengeni kell, ráadásul igen komoly tiszteletdíjért. Jól hangzik, nem?
Sajnos a jelentkezés a szóban forgó etapra már rég lezárult, de a kutatás nem áll le. Azonban azt figyelembe kell venni, hogy egy ilyen békés fekvéshez kell a fegyelem, az ágyak pedig tényleg furcsák: tulajdonképpen vízzel töltött kádakról van szó, amelyekre vízhatlan “huzat” kerül, ebbe merülnek nyakig a kísérleti alanyok. A fejük pedig a nap nagy részében alacsonyabban van, mint a lábaik, ez is szimulálja az űrbéli létezést.
Ezzel szimulálják a súlytalanság hatását, a szabályok pedig szigorúak, étkezéskor a borításon “lebegő” tálcát és nyakpárnát használnak, ha pedig jön a szükség, akkor is döntött, fekvő helyzetben gurítják ki őket a vécére.
Ez, azaz a Vivaldi-kísérlet harmadik, egyben záró szakasza jelenleg a franciaországi Toulouse-ban, a Medes űrorvosi központban zajlott, a tíznapos merülésen húsz férfi vett részt. A részvételhez nem kellett különleges képzettség, de sok szempontból meg kellett felelni, csak mentálisan stabil, mindenféle függőségtől mentes, 20-40 év közötti férfiakat vártak erre a kutatásra.
Az űrben az emberi test működése radikálisan átalakul. A gravitáció hiányában az izomtömeg és a csontsűrűség csökken, a szemgolyó formája torzulhat, a testnedvek pedig felfelé áramlanak, megváltoztatva a vérkeringést és a koponyaűri nyomást. A tudósok által alkalmazott eljárás ezt úgy modellezi, hogy teljes mértékben “megszünteti” a testre ható nehézkedést, míg a fejjel lefelé irányított ágynyugalom az űrbéli folyadékeloszlást szimulálja.
A kutatók emellett figyelik a hormonháztartás módosulását, az immunrendszer reakcióit, valamint a látás és az idegrendszer kapcsolatát is. A szigorúan kontrollált körülmények lehetővé teszik, hogy valós időben kövessék nyomon a szervezet reakcióit és az esetleges egészségügyi változásokat.
Noha a cél elsődlegesen az, hogy megértsék és megelőzzék az űrutazás okozta egészségügyi kockázatokat, a Vivaldi-kísérlet eredményei komoly hatással lehetnek a földi orvoslásra is.
„Az űrrepülés és a földi kutatás közötti híd megteremtése kulcsfontosságú az emberes űrmissziók jövője szempontjából. De az ebből származó ismeretek messze túlmutatnak az űrutazáson – különösen az időskori betegségek és a mozgásképtelenség kezelésében kínálhatnak áttörést” – hangsúlyozza Marc-Antoine Custaud, az ESA ágynyugalmi kutatásainak vezetője, az angers-i egyetem professzora.