
A közösségi médiában gyakran látni olyanokat, akik hatalmas kulacsokból folyamatosan vizet isznak, és ezzel próbálják felhívni a figyelmet a hidratálás fontosságára. Ez önmagában pozitív üzenet, azonban az orvosok figyelmeztetnek, a megfelelő hidratálás nem annyiból áll, hogy sok vizet iszunk. Mi több, tényleg lehet túl sok vizet inni, ami már káros.
A Yahoo News több orvosi véleményt is idéz a témában, és ezekből kiderül, nincs valami szent vízmennyiség, amely minden ember számára egységesen megfelelő lenne. Egy időben elterjedt, hogy napi 8 pohár vízre van szüksége egy felnőttnek, de az ilyen számnak önmagában nem sok értelme van.
A megszólaló orvosok hangsúlyozzák, egy ember napi vízszükségletét számos egyedi tényező határozza meg. Ilyen az életkor, a testsúly, az aktivitási szint, a környezet, az egészségügyi állapot, az étrend vagy az anyagcsere. Emellett az sem mindegy, hogy az adott személy fogyaszt-e (és mennyi) alkoholos vagy koffeines italt, melyek egyaránt dehidratálnak.
Ha mindenképpen szeretnénk valamilyen általános kiindulási pontot, akkor az orvosok szerint azzal érdemes számolni, hogy egy ember testtömegének (kilogrammban) nagyjából 50 százalékának megfelelő deciliter vizet érdemes elfogyasztani naponta. Az eredetileg idézett (amerikai) javaslat szerint a fontban (0,45 kilogramm) számított testtömeg legalább 60 százalékának megfelelő uncia (0,3 deciliter) vizet érdemes meginni. Egy 60 kilogramm testtömegű felnőttnek tehát nagyjából napi 3 liter víz elfogyasztása javasolt – átlagos körülmények között.
A megkérdezett szakértők szerint a legfontosabb, hogy mindenki figyeljen a saját szervezete jelzéseire, és következetes maradjon a nap folyamán. Utóbbi azért is fontos, mert sokszor nem is realizáljuk, hogy ki vagyunk száradva. Amikor az olyan klasszikus jeleket észleljük, mint a száj kiszáradása vagy az erős szomjúság, a szervezet valószínűleg már korábban dehidratálódott. A kiszáradásnak olyan egyéb jelei is lehetnek, mint a fáradtság, a fejfájás, a dekoncentráltság, a száraz bőr vagy akár a cukor iránti sóvárgás. Ezeket pedig sokszor nem is társítjuk a kiszáradáshoz.
A hidratálás lényege tehát az, hogy folyamatosak és következetesek maradjunk, ne csak akkor reagáljunk a testünk jelzéseire, amikor már teljesen világos, hogy ki vagyunk száradva.
Ugyancsak klasszikus hiba, ha valaki este, különösen, ha lefekvés előtt iszik sok vizet. Ez egyfelől nem hasznos hidratálási technika, másfelől az alvásminőséget is ronthatja, ha éjjel felébredünk, mert ki kell menni a vécére.
Az ébredés utáni hidratálás viszont kifejezetten kedvező gyakorlat, ezért az orvosok erősen ajánlják, hogy ébredést követően indítsuk a napot vízivással.
Végül a szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy bár sokak szerint ez csak mítosz, valóban lehetséges egészségtelenül sok vizet fogyasztani – különösen, ha ez rövid időn belül történik meg. Ez egy viszonylat ritkán előforduló állapot, de a „vízmérgezés”, vagy szakszóval hiponatrémia valóságos és súlyos is lehet. A tünetei egyébként a dehidratáltságéhoz hasonlítanak: például fejfájás, izomgörcsök, gyengeség, hányinger, alacsony vérnyomás. Ez az állapot akkor fordul elő, amikor a vérben túl alacsonyra csökken a nátrium szintje – például jelentős fizikai erőkifejtés mellett valaki túl sok vizet iszik, de az izzadtsággal elvesztett nátriumot nem pótolja. Ezért is fontos, hogy megfelelő minőségű, ásványi anyagokban gazdag vizet fogyasszunk. Végső soron úgy tűnik, az aranyszabály itt is az, mint sok más hasonló esetben: figyeljünk a testünk jelzéseire, és maradjunk következetesek.
A cikk szerzője Barhta Ádám.