
Friss kutatás szerint egész komoly hatással van ránk a túlzásba vitt munka: a hosszan elnyúló munkaórák ténylegesen átalakítják az agy bizonyos területeit – méghozzá épp azokat, amelyek az érzelmekért, a munkamemóriáért és a problémamegoldásért felelősek. Bár a munkamánia testi-lelki árát régóta ismerjük, annak konkrét idegrendszeri lenyomatáról eddig kevés fogalmunk volt, írja a New Atlas.
A Chung-Ang Egyetem (Dél-Korea) kutatóinak közreműködésével dolgozó nemzetközi csapat 110 egészségügyi dolgozót vizsgált: 32-en hetente legalább 52 órát dolgoztak, 78-an pedig ennél kevesebbet, vagyis nagyjából az ágazatban szokásos „normál” időkeretet. Az agy szürkeállományát térképezték fel, majd MRI-felvételek alapján mérték a térfogat- és kapcsolódási különbségeket.
Amikor az életkor és a nem hatását kiszűrték, a túlórázó csoport tagjainak agyában 17 régió mutatott szignifikáns térfogatkülönbséget, többek között a középső homloklebenyben. Miközben egyre többet tudunk arról, miként befolyásolja a túlmunka a mentális egészséget – például a depressziós tünetek megjelenését – ez a vizsgálat most tényleges szerkezeti változásokat mutat ki az agyban.
Fontos azonban, hogy a kutatás csak összefüggést jelez, nem ok-okozati kapcsolatot, és mivel pillanatfelvételről van szó, nem zárható ki, hogy a hosszú munkaidőn kívül más tényezők is szerepet játszanak. Ráadásul a mintát kizárólag egészségügyi dolgozók alkották.
„Eredményeinket óvatosan kell értelmezni, hiszen ez egy feltáró jellegű tanulmány, ám fontos első lépést jelent a túlmunka és az agy egészsége közti kapcsolat megértésében” – írják a szerzők.
„A kimutatott térfogatváltozások biológiai magyarázatot szolgáltathatnak a túlórázók körében gyakran jelentkező kognitív és érzelmi nehézségekre. Jövőbeli, hosszabb távú és több képalkotó módszert kombináló vizsgálatok szükségesek az eredmények megerősítéséhez és a háttérmechanizmusok feltárásához.”
A kutatók szerint az efféle agyi képalkotó felméréseknek helyet kellene kapniuk a munkahelyi egészség- és biztonságvédelmi vizsgálatokban, amelyek ma még főként a fizikai és viselkedési mutatókra fókuszálnak.