Ez a valódi ok amiért nem eszünk pulykatojást

 Nem kérdés, egyre több alkalommal kerül a magyar tányérokra is a pulykahús, rengeteg formában ott van a nagy diszkont áruházak polcain. 

Pont ezért felmerül a kérdés: miért nem eszünk pulykatojást?

A vadon élő pulyka a talajon, az erdő védett zugában készít fészket. Ezután nagyjából két hétig rakja a tojásokat: 24–32 óránként egy-egy darabot, így általában 9–13 tojásból álló fészekalj gyűlik össze – derül ki az Oregon Department of Fish and Wildlife adataiból.

Ez bőséges feladat a pulykák új generációját nevelő madárnak, de egy tojástermelő gazdaság számára viszont édeskevés.

Miért nem eszünk hát pulykatojást?

Csak az Egyesült Államokban körülbelül 2500 pulykafarm működik, a magyar farmok állománya pedig nagyjából a kétmilliós szám környékén mozog. Rengeteg pulyka – és feltételezhetően rengeteg tojás –, ezek mégsem jelennek meg a tojáspiacon, mert egyszerűen nem éri meg, és a profit az szent. 

Egy egészséges tyúk szinte naponta képes tojást produkálni, a pulyka tojótempója viszont gyenge hozamnak számít. Ráadásul a pulykák hét hónap alatt érik el a tojásrakó kort, szemben a tyúkok öt hónapos „futamidejével”, ezért a tojásra szakosodott baromfitartóknak nem túl vonzó befektetés.

Ráadásul tartásuk drága, hiszen több helyet és több takarmányt igényelnek. A költségek tehát jóval magasabbak, mint más tojóbaromfik esetében, így pénzügyileg sem túl vonzóak a tojásipar számára. Amit pedig a húsáért tartanak, az nagyjából a tojóképes kor környékén már találkozik a végzetével. 

Pedig a tojással nincs baj, teljesen alkalmas emberi fogyasztása, az íze nagyon hasonlít a tyúktojáshoz, csak kicsit nagyobb, vastagabb héjjal és erősebb hártyával.

A tojások furcsa világa

A pulykatojás – valamivel nagyobb méret, erősebb héj, vastagabb hártya ide vagy oda – végső soron teljesen „normális” tojás, csak drágább előállítani. Ugyanez már nem mondható el a pingvintojásról.

Robert Headland, a cambridge-i Scott Polar Research Institute vezető munkatársa szerint a pingvintojás íze „meglehetősen halas”, hiszen étrendjük nagy részét a krill (apró, garnélarák-szerű rákok) teszi ki. Donald Morrison, a Falkland-szigeteken élő helybéli az IFLScience-nek elárulta, hogy remek pavlovát lehet belőle készíteni, de a főtt pingvintojás az igazi különlegesség.

Fotó: Paul Souders/Getty Images

Míg egy főtt tyúktojásnál ismerős fehér ovális formát kapunk, a pingvintojás főzés után zselészerűen átlátszó gömbbé változik, aminek belsejében egy narancsszínű, rejtett „labda” sejlik fel. A titok a glikoproteinek arányában rejlik – írja a Polar Guidebook.

A tyúktojásokban főképp ovalbumin található, a pingvintojásokban viszont 25 százalékban penalbumin, ami segít, hogy a tojás túlélje az antarktiszi fagyot, és a főtt tojás esetén nem fehér, hanem átlátszó külső réteget eredményez.