Life Erdős Norbert 2025. 05. 26.

Rejtélyes, sötét vonalak a Marson, fotót is közölt a NASA

A Mars felszínén megfigyelt furcsa sötét csíkok eredetéről már az első űrmissziók óta folyik a tudományos vita, most úgy tűnik, megvan a magyarázat.

1976-ban a NASA Viking-missziója elsőként juttatott sikeresen űrszondát a Mars felszínére. Az onnan érkező képek alapján a kutatók hosszú, sötét vonalakat figyeltek meg krátervonulatokon és sziklás lejtőkön. Azóta is tartja magát az elmélet, miszerint ezek a képződmények vízfolyások eredményei lehetnek – egy friss tanulmány azonban más magyarázattal szolgál.

Egyes lejtőcsíkok tartósak, míg mások – az úgynevezett ismétlődő lejtővonalak (RSL) – csak időszakosan jelennek meg, jellemzően a Mars legmelegebb időszakaiban. Bár a Mars általában rendkívül hideg és száraz (akár -153 °C-ra is lehűlhet), elméletileg kis mennyiségű víz (például jégből, felszín alatti forrásokból vagy a légkör páratartalmából)  sós közegben képes lehet megolvadni és lefolyni a lejtőkön. Mivel a víz a Földön kulcsfontosságú az élethez, az ilyen formációk potenciálisan élhető területeket jelenthetnek a vörös bolygón is. Ugyanakkor számos kutató szerint ezek a képződmények száraz folyamatok révén is kialakulhattak.

A Brown Egyetem és a Berni Egyetem bolygókutatói a mesterséges intelligenciát hívták segítségül, hogy megvizsgálják ezeknek a titokzatos marsi csíkoknak az eredetét. Kutatásuk szerint nem víz, hanem a szél és a por mozgása okozhatja ezeket a képződményeket.

Az eredmények komoly hatással lehetnek a jövőbeli Mars-kutatásokra, valamint az emberiség azon törekvésére, hogy életre alkalmas bolygókat találjon a Naprendszeren túl.

Fotó: NASA

Fotó: NASA

A kérdés eldöntésére a kutatók egy algoritmust tanítottak be, amely ismert lejtőcsíkos képeken gyakorolt. Az így betanított mesterséges intelligencia ezután több mint 86 ezer nagy felbontású műholdképet vizsgált át, és elkészítette a Mars globális lejtőcsík-térképét.

“Miután elkészült a térkép, összevethettük más adatbázisokkal – például a hőmérsékletre, szélsebességre, kőomlásokra és hidratációra vonatkozó adatokkal, így több százezer esetet vizsgálva tudtuk megérteni, hogy milyen körülmények között alakulnak ki ezek a képződmények”

– magyarázta Valentin Bickel, a tanulmány társszerzője és a Berni Egyetem Űrkutatási és Lakhatósági Központjának kutatója.

A kutatók eredményei nem mutatnak kapcsolatot a lejtőcsíkok és az esetleges víz vagy jég jelenléte között. Ehelyett úgy gondolják, hogy ezek a jelenségek inkább a magas szélsebességű és porban gazdag területeken jelennek meg. Vagyis valószínűleg száraz folyamat eredményei, amikor a porréteg valamilyen külső hatásra hirtelen lecsúszik a lejtőn.

Bár ez az eredmény újabb csalódásnak tűnhet az idegen élet utáni kutatásban, a bolygókutatók hangsúlyozzák, hogy a tanulmánynak fontos gyakorlati következményei vannak. Ha ugyanis beigazolódott volna, hogy a lejtőcsíkokat víz okozza, a NASA egyelőre elkerülte volna ezeket a területeket. Ennek oka, hogy a Földről származó mikrobák véletlenül beszennyezhetik ezeket a potenciálisan élhető régiókat, és így meghiúsíthatják a marsi élet utáni kutatás eredményeit.

Kép(ek) forrása: NASA