
Spanyol kutatók – köztük a Madridi Complutense Egyetem, a Salamancai Egyetem, a spanyol Geológiai- és Bányászati Intézet, valamint a rendőrség igazságügyi orvosszakértői részlegének szakemberei – a világ eddig ismert legrégebbi teljes emberi ujjlenyomatára bukkantak, és részletes vizsgálatnak vetették alá a leletet.
Az Abrigo de San Lázaro lelőhelyen – ahol feltételezések szerint az Ibériai-félsziget, sőt talán a Föld utolsó neandervölgyi közösségei éltek a végső kihalás előtt – 2022 nyarán fedeztek fel egy kisebb gránittömböt. A kő közepén szabályos, vörös színű folt díszelgett. Az elmúlt évek laboratóriumi elemzései kimutatták: a festék lenyomata egy 43 000 évvel ezelőtt élt neandervölgyi jobb mutatóujjához tartozik.
Fotó: Álvarez-Alonso et al.
A gránit természetes bemélyedései emberi arcra emlékeztetnek; a „festékpötty” – tudatosan – az arc közepére, az „orr” pozíciójába került. A kutatók úgy vélik, ez a művészi döntés bizonyítja, hogy a neandervölgyiek képesek voltak szimbolikus, elvont gondolkodásra, s hogy gondolataikat kézzelfogható tárgyakra vetítették.
Tömören egy olyan illuzórikus érzetről van szó, amely során bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Az ismertebb példák közé tartozik, amikor a felhőkben állatok alakját, a Hold felszínének mintázatában arcokat vagy épp a visszafelé lejátszott lemezen rejtett üzeneteket vélünk látni-hallani.
A szó a görög para, azaz ebben a kontextusban “rendellenes” és az “eidolon”, azaz “kép” szóból származik, ami az eidos szóból (kép, forma) ered. A pareidolia az apophenia egy altípusa.
Az eredményeket részletesen az Archaeological and Anthropological Sciences tudományos folyóiratban tették közzé.